Bezerics Dani Szexi kis gyöngyöző bora

Nem vagyok borszakértő, és nem is leszek. Egyszerűen csak szeretem a minőségi, jó borokat. Meg a rituálét, ami ezzel jár, leülni egy pohár borral a kézben és fogni, érezni az ízét annak a csodának, amit a természet ad nekünk és persze a borászok és azok az emberek, akik leszüretelik nekünk e nedüt.

A rozé jó pár éve éli reneszánszát, trendi, felkapott ital lett, főleg a nők körében.

Régen nem volt ilyen, ha jól emlékszem mikor kicsi voltam és a papám készítette a bort, és a lopóból töltött pohárba, akkor volt fehér, meg ilyen rózsaszínes bor is, de hát akkor nem rozéztak, hogyne - igyunk egyet Gyulám- aztán kész.

Na mivel most már más szelek fújnak a borozás terén, szerencsére felértékelődött a bor és a minősége is. Beszélhetünk reduktív eljárásról, amikor acéltartályokban érlelik a borokat, meg van a hagyományos klasszikus fahordós tárolás. Na ebbe én nem szeretnék belemenni, nálam nagyobb szakértők vannak, én érzelmi síkon közelítem ezt a témát. Milyen ízeket érzek, milyen emlékeket idéz elő....a pincébe ha lementem, feküdtek szépen sorba a hordók, talán 6 db volt, ha jól emlékszem, a falon vastagon penész, a hosszú üveg lopó, amivel kiszívta a bort és miután töltött, ujjal befogta és a vállára támasztva még tartotta, mert ugye kell még egyet tölteni és a pince illat, ha beleszagol az ember a parafadugóba kicsit érezheti, de már kevés borosüveget zárnak ilyen dugóval. Nem baj, ezt az illatot és érzést úgyse hozza vissza semmi, csak az emlékezés.

Szeretem a gyöngyöző borokat is. Éppen ezért esett a választásom Bezerics Dani Szexi rozéjára - na ezt nekem meg kell kóstolnom - régebben láttam egy általam kedvelt diy bloggernél már ezt a bort ( ő alakította át az éttermüket ), de csak most jutottam el odáig, hogy pohárba is töltsem.

A Bezerics borászat a Balaton és a Bakony ölelésében, Keszthelyen található. Cserszegtomajon és Pogányváron is vannak birtokaik.

Elegáns, eperszínű gyöngyöző bor. Szerintem nem olyan tolakodóan szénsavas, pont megfelelő nekem. Kellemes, friss, üde.

Egyébként engem egy jó címkével is meg lehet fogni- tudom tipikus nő vagyok- azért a külső is legyen rendbe, na. Szóval ennek a bornak a címkéjén ez olvasható:

" Egy pohár után rózsaszínné válik körülöttünk a világ. Igazi "kívánok még" bor "

Na és persze a Balaton sziluett és a nap, vitorlások...álmodozok így március végén. Persze akkor lenne igazi feelingje a dolognak, ha ezt a bort a Balaton közepén egy vitorláson innánk és néznénk, ahogy Tihany napfürdőzik egy lusta szombat délután, de ez most jutott, így is élvezem.

Nos hát igen, kívánjunk ilyen szexi borokat (is).

És akkor igyunk egyet.....- én most rád Papa -....

Ui.: És megígérem, hogy felmegyek majd a szőlőhegybe egy pohárral és lábujjhegyre állok majd, hogy közelebb legyek Hozzád...

Cukkinis-diós kuglóf

Édességben cukkini?? Igen, jól olvastátok, bizony ebben tényleg zöldség van. Tudni kell rólam, hogy nem tartozik a kedvenc zöldségeim közé a cukkini. A cukkini tök, mondhatnám nemes egyszerűséggel, ahogy drága Apukám nevezte a görögdinnyét és úgy emlékszem a cukkiniről is hasonlóan gondolkozott. Na hát nem esett messze az alma fájától, viszont a cukkinivel való viszonyom pár éve kezdett változni, a már megeszem kategóriába tartozik. Azt mondják az ember ízlése változik, khmmm, nos hát igen.

Tehát amikor megláttam ezt a receptet egy újságban, azonnal úgy éreztem, ez az amit ki kell próbálnom, pusztán kíváncsiságból. Azt kell, hogy mondjam, most sem csalt a megérzésem, finom lett, kifejezetten finom. Tényleg szaftossá tette a cukkini, és őszintén nem is igazán lehetett érezni benne a zöld ízt. Egyébként reszelt répával, vagy céklával is el lehet készíteni, szerintem ezek a zöldségek is jól állnak ennek a kuglófnak.

Őszintén először attól tartottam, hogy úristen ki fog ennyi kuglófot megenni, ugyanis mostanában megfogyatkozott létszámban élem az életem, de vasárnapi ebéd után tesómnak is csomagoltam - reggelire jó lesz, vigyed - aztán másnapra a munkahelyemre is vittem, meg még rájártam este, egy szó, mint száz elfogyott. Na.

Viszonylag hamar össze lehet állítani, a hozzávalók kimérése több időt vesz el, a sütés egy órát igényel, de ez az idő pont arra alkalmas, hogy minden edényt elmosogasson az ember lánya, na jó azért nekem nem kellett egy óra, negyed óra alatt elpakoltam mindent, úgyhogy minden "fertig".

Vendégváró süteménynek is kiváló, mert talán még másnap finomabb is, így előre el lehet készíteni.

Hozzávalók:

- 5 tojás

- 18 dkg cukor

- 20 dkg cukkini

- 5 dkg őrölt dió

- 5 dkg durvára vágott dió

- 5 dkg aszalt áfonya

- fél (kezeletlen) citrom héja

- 25 dkg liszt

- 2 tk. sütőpor

- 20 dkg olvasztott vaj

Elkészítés:

A tojásokat a cukorral robotgéppel habosra keverjük, majd hozzáadjuk az almareszelőn lereszelt cukkinit, az őrölt és durvára vágott diót, az áfonyát, a reszelt citromhéjat, a lisztet, a sütőport, az olvasztott vajat és fakanállal összekeverjük. Az előzőleg kivajazott és kilisztezett kuglóf formába öntjük a masszát, és 180 fokos sütőben 60 percig sütjük. Ha nagyon barnulna a teteje, egy sütőpapírt borítsunk rá. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e. Hagyjuk kicsit kihűlni és utána borítsuk ki. Porcukorral megszórva tálaljuk.

Isler

Egyszer az exemmel ettük a cukrászdai islert és megszólalt:

- Te nem tudsz ilyet csinálni?- kérdezte

- Én?? Lehet- feleltem

Hát már hogyne tudnék, csak még sose próbáltam. Aztán addig nem hagyott nyugodni ez az egész, amíg utána nem néztem, rengeteg recept van és persze mindenki másra esküszik, hát akkor ugorjunk neki. Mire elkészültem vele marha büszke voltam magamra, meg persze ex is, csak úgy falta a barna kis korongokat. Aztán minél többször csináltam, annál inkább jól ment, a csokimázzal voltak gondjaim, de aztán szépen arra is rájöttem, hogy készítsem és hogyan rakjam le a még folyékony csokival, szóval először küzdelem, aztán siker. Azt hiszem mindennel így van az életben, gyakorlat teszi a mestert, meg hasonló mondások. (Ja így utólag, akkor meg persze csak morogtam) De azóta megy az isler sütés, a "juhééé már ezt is tudom érzés" nagyon simogatja a lelkem. A hagyományos baracklekvár helyett próbáltam már a szintén saját készítésű citromlekvárral is, jót tesz neki a kissé savanykás íz.
Az isler tulajdonképpen linzer tésztából készül. A linzer titka, hogy gyorsan kell vele dolgozni, hogy a kéz melegétől a hideg vaj ne olvadjon meg. Én például ennek érdekében a hideg vajat egy nagy lyukú reszelőn keresztül gyorsan belereszelem a lisztbe és így könnyebb vele gyorsan dolgozni.
Egyébként ezt az édességet 1849-ben készítették először az Osztrák-Magyar Monarchia területén fekvő Bad Ischl városában, a ma is működő Zauner cukrászdában, méghozzá I. Ferenc József tiszteletére. Eredetileg rumos csokoládékrémmel töltötték meg. A Zauner cukrászdában készítik még hagyományosan csokoládékrémmel töltve és a leginkább elterjedt lekvárosan is.
Próbáljátok ki, remek vendégváró sütemény.

                                                                       
Hozzávalók: 

- 20 dkg liszt

- 15 dkg vaj

- 8 dkg porcukor

- 5 dkg darált dió

- 1 csipet só

- lekvár

- 20 dkg étcsokoládé

- 1 ek. olaj

Elkészítés:

A vajat a liszttel, a porcukorral, a sóval, a darált dióval összedolgozzuk és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva 1 órát pihentetjük a hűtőben, majd lisztezett deszkán tetszőleges méretű korongokat szaggatunk. 180 fokon 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük. Még melegen lekvárral megkenjük és összeragasztunk két korongot.
Gőz felett felolvasztjuk a csokit az olajjal és bevonjuk vele a sütiket, ilyenkor tetszőlegesen meg lehet szórni a tetejét durvára vágott dióval. Néhány órára hűtőbe tesszük dermedni.

                  

Kedves Mindenki!

Ez a blog azért jött létre, hogy megmutassam néha milyen finomságokat szoktam sütni. És nem titkolt célja, hogy néha írjak magamról vagy amik velem történtek meg. Lehet néha borokról is írok majd, amiket megkóstoltam, hogy megosszam Veletek.
Szóval ha van kedvetek tartsatok velem!