Egyszer az exemmel ettük a cukrászdai islert és megszólalt:
- Te nem tudsz ilyet csinálni?- kérdezte
- Én?? Lehet- feleltem
Hát már hogyne tudnék, csak még sose próbáltam. Aztán addig nem hagyott nyugodni ez az egész, amíg utána nem néztem, rengeteg recept van és persze mindenki másra esküszik, hát akkor ugorjunk neki. Mire elkészültem vele marha büszke voltam magamra, meg persze ex is, csak úgy falta a barna kis korongokat. Aztán minél többször csináltam, annál inkább jól ment, a csokimázzal voltak gondjaim, de aztán szépen arra is rájöttem, hogy készítsem és hogyan rakjam le a még folyékony csokival, szóval először küzdelem, aztán siker. Azt hiszem mindennel így van az életben, gyakorlat teszi a mestert, meg hasonló mondások. (Ja így utólag, akkor meg persze csak morogtam) De azóta megy az isler sütés, a "juhééé már ezt is tudom érzés" nagyon simogatja a lelkem. A hagyományos baracklekvár helyett próbáltam már a szintén saját készítésű citromlekvárral is, jót tesz neki a kissé savanykás íz.
Az isler tulajdonképpen linzer tésztából készül. A linzer titka, hogy gyorsan kell vele dolgozni, hogy a kéz melegétől a hideg vaj ne olvadjon meg. Én például ennek érdekében a hideg vajat egy nagy lyukú reszelőn keresztül gyorsan belereszelem a lisztbe és így könnyebb vele gyorsan dolgozni.
Egyébként ezt az édességet 1849-ben készítették először az Osztrák-Magyar Monarchia területén fekvő Bad Ischl városában, a ma is működő Zauner cukrászdában, méghozzá I. Ferenc József tiszteletére. Eredetileg rumos csokoládékrémmel töltötték meg. A Zauner cukrászdában készítik még hagyományosan csokoládékrémmel töltve és a leginkább elterjedt lekvárosan is.
Próbáljátok ki, remek vendégváró sütemény.
Hozzávalók:
- 20 dkg liszt
- 15 dkg vaj
- 8 dkg porcukor
- 5 dkg darált dió
- 1 csipet só
- lekvár
- 20 dkg étcsokoládé
- 1 ek. olaj
Elkészítés:
A vajat a liszttel, a porcukorral, a sóval, a darált dióval összedolgozzuk és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva 1 órát pihentetjük a hűtőben, majd lisztezett deszkán tetszőleges méretű korongokat szaggatunk. 180 fokon 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük. Még melegen lekvárral megkenjük és összeragasztunk két korongot.
Gőz felett felolvasztjuk a csokit az olajjal és bevonjuk vele a sütiket, ilyenkor tetszőlegesen meg lehet szórni a tetejét durvára vágott dióval. Néhány órára hűtőbe tesszük dermedni.
Az isler tulajdonképpen linzer tésztából készül. A linzer titka, hogy gyorsan kell vele dolgozni, hogy a kéz melegétől a hideg vaj ne olvadjon meg. Én például ennek érdekében a hideg vajat egy nagy lyukú reszelőn keresztül gyorsan belereszelem a lisztbe és így könnyebb vele gyorsan dolgozni.
Egyébként ezt az édességet 1849-ben készítették először az Osztrák-Magyar Monarchia területén fekvő Bad Ischl városában, a ma is működő Zauner cukrászdában, méghozzá I. Ferenc József tiszteletére. Eredetileg rumos csokoládékrémmel töltötték meg. A Zauner cukrászdában készítik még hagyományosan csokoládékrémmel töltve és a leginkább elterjedt lekvárosan is.
Próbáljátok ki, remek vendégváró sütemény.
Hozzávalók:
- 20 dkg liszt
- 15 dkg vaj
- 8 dkg porcukor
- 5 dkg darált dió
- 1 csipet só
- lekvár
- 20 dkg étcsokoládé
- 1 ek. olaj
Elkészítés:
A vajat a liszttel, a porcukorral, a sóval, a darált dióval összedolgozzuk és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrjuk. Folpackba csomagolva 1 órát pihentetjük a hűtőben, majd lisztezett deszkán tetszőleges méretű korongokat szaggatunk. 180 fokon 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük. Még melegen lekvárral megkenjük és összeragasztunk két korongot.
Gőz felett felolvasztjuk a csokit az olajjal és bevonjuk vele a sütiket, ilyenkor tetszőlegesen meg lehet szórni a tetejét durvára vágott dióval. Néhány órára hűtőbe tesszük dermedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése