Citromos-tejfölös sütemény

Én imádom a citromot mindenben, süti, fagyi, üdítő, bármi jöhet. Ha csokifagyi és a citromfagyi között kéne választanom, csakis citrom. Hát ez van, vannak ilyen kattanásaim. Szeretem az illatát is, sőt van egy kis citromfácskám, költözött már velem párszor, úgy nagyjából 15 éves lehet és még mindig zöldell, bár mostanában nem hozott termést, ennek utána kéne néznem.

Na de itt van ez a süti, elég hamar össze lehet állítani és mehet is a sütőbe. Arra figyeljetek, hogy kezeletlen, bio citromot használjatok. Vagy esetleg lehet kapni szárított, reszelt citromhéjat.

A kép alapján felmerülhet a kérdés- na jó, de mivel együk?- mert ugye száraz, fojtósnak tűnhet, de egyáltalán nem az, mert a tejföl és olaj inkább szaftossá teszi és igen megsült, tuti.

Vasárnap délelőtt összedobjuk és ebéd után lehet is enni belőle. Na jó, nálam azért ugye még van a befotózás, tehát a sorrend, vasárnap időben felkelni, minden alapanyagot előszedni, lemérni, kiadagolni, megmosni, facsarni...összekeverni, formába önteni, sütőbe tenni, elpakolni, elmosogatni, sütőből kivenni- hűljél már légyszi, na jó addig elmegyek a boltba- hazaérve, ohh, még mindig meleg-na jól van már, én felvágom- szerinted jó lett?- ja, finom- fotózás és kész. Délutáni szieszta után - te én vágok még egy szeletet, akár kettőt is- na kérem ez ilyen.

Egyébként a citromos dolgok szeretetét is örököltem- igen tőled Apa- te is odavoltál érte, mennyi citromfagyit ettünk, te jó ég, meg ittunk tonikot citrommal, uhh de jó is volt, és a Mama körtebefőttjében lévő citromkarikát is csak úgy faltuk, kár, hogy csak pár darabot tett bele. Aztán később ezen felbuzdulva kitaláltam, mi lenne ha eltennék citrombefőttet, csak úgy karikára vágva, sziruppal leöntve és kész. Hát, nem lett olyan ízű, mint a körtében, olyat csak te tudtál Mama. Ezt is biztos szeretnétek....

Szóval ez a sütemény is tökéletes másnap reggelire, uzsonnára, mert nem szárad ki.

Hozzávalók: egy 25 cm x 10 cm-es püspökkenyér formához

- 2 tojás

- 18 dkg cukor

- 1 nagy citrom reszelt héja és leve

- 1 ek. vaníliakivonat

- 2,5 dl tejföl

- 1,2 dl olaj

- 25 dkg liszt

- fél zacskó sütőpor

- egy csipet só

Elkészítés:

A tojást a cukorral habosra verjük. A citrom reszelt héját és levét a tésztához adjuk, majd a vaníliakivonatot, a tejfölt, az olajat, a lisztet, a sót és a sütőport is ebben a sorrendben belekeverjük.

A formánkat sütőpapírral kibéleljük és beleöntjük a tésztát, néhányszor a konyhapulthoz ütjük, hogy ne maradjon benne buborék.

Előmelegített sütőben 180 fokon én egy órát sütöttem, szerintem sütője válogatja, mindenesetre tűpróbával ellenőrizzük, hogy valóban átsült.

A kutyafáját..

Nem, nem vagyok mérges, ez a St. Andrea pincészet egyik borának a fantázia neve. És hát mikor is kóstolnám meg ezt a bort, mint a névnapomon. Csak stílusosan.

A St. Andrea borbirtok az egri borvidéken tevékenykedik. A szívem inkább a szekszárdi borvidékhez húz, meg persze haza is kell beszélnem - meg majd fogok is- a neszmélyi borvidéket se felejtsük el.

De maradjunk az egri borvidéknél, kitűnő borászok öregbítik a hírnevét. Éghajlati adottságai miatt, kicsit hűvösebb borvidék és ez érződik is a borokban. Egernek alapvetően karakteres a termőtalaja, igen változatos és összetett. Meghatározó a vulkáni riolit-tufa altalaj, de mivel igen változatos, van itt mész, márga, zeolit stb. Ez is nagyon fontos tényező, hogy a szőlő milyen talajban fejlődik ki. A St. Andrea 4 településen 9 dűlőben művel szőlőt.

A kutyafáját egy cuvée, intenzív illatú- állítólag piros bogyósok és ibolya, lehet, a gyümölcs illatot hamarabb érzem - könnyű vörösbor. 3-4 hónapig érlelik fahordóban és tartályban.

Szeretem ha egy bornak jó kis fantázia nevet adnak, valahogy olyan kis különlegessé teszi, az ember rögtön azonosul a szóval, arra gondol tényleg olyan lesz, hogy belekortyol és azt mondja, tyű a kutyafáját, micsoda jó bor ez. Vagy valami ilyesmi.

Egyébként van Merengő, Ajándék, Tündökölj, Boldogságos, Örökké, Áldás nevű boruk is. Micsoda gyönyörű magyar szavak, az ember rögtön kedvet kap, egyébként a Tündökölj egy fehérbor, rózsaszín színű bevonattal a palack tetején- jól van na, hát csajoskodjunk egy kicsit- a marketing is fontos része a borkereskedelemnek, na. Nincs ezzel semmi baj, sőt.

Egyébként ha már gasztro, azért meg kell említeni, hogy a pincészet Pesten nyitott egy éttermet, csodás helyen a város fölött, a Deák Ferenc utcában. Idén nagy esélyesnek tartották a Michelin- csillagra, de sajnos nem ők kapták. Az a tetőterasz, ohhhh, még nem voltam ott soha, tehát felírtam a bakancslistára, nekem egyszer ott kell ülnöm egy pohár borral és valami finom étellel, vagy ugye édességgel. Mindegy, egyszer át kell élni ezt, lenézni a városra egy csodás nyári napon, ahogy izzik és lüktet és forog az óriáskerék, ahogy halad az idő....vagy akkor ott megáll és csak élvezzük az életet, vagy azt ahogy örvénylik a vörösbor a pohárban és hálát adunk, mindenért, ezért a csodáért, a szabadságért és azoknak akik megteremtik nekünk a bort. Vagy este, amikor ezernyi fény gyúl és látni a Bazilikát, vagy ahogy zizeg a város.

És nagyon kíváncsi voltam, hogy honnan eredhet a neve a pincészetnek- jó nyilván azért érdekel, mert az én nevem is ez- és meg is találtam egy borászati oldalon, szóval dr. Lőrincz György borász    (felesége Lőrincz Andrea) készített egy bort, amit szeretett volna megméretni egy egri borversenyen, de hogy inkognitóját megőrizze, jelszóként a St. Andrea nevet adta, végül ez lett a neve a pincészetnek. Felesége nem tudott róla, teljesen meglepte ez a nagyon szép gesztus. Na ugye, a nő aki a biztos hátteret adja, múzsaként és társként.

Szóval én a 2016-os évjáratot kóstoltam, isteni finom, könnyű, gyümölcsös illatú, nem karcos, kellemes savakkal, pont ilyen borokat kedvelek.

Fogyasztás előtt kicsit meglevegőztettem ( azt hiszem jól tettem, ugye nyusz? ) bár lehet hogy ezt inkább a testesebb boroknál kell tenni, de mindegy, amíg lefotóztam kicsit levegőzött.

Egyszer valakitől hallottam, sajnos nem biztos, hogy jól emlékszem, de valami ilyesmi, hogy "ahogy öregszem már csak jó borokat iszom, jó ételeket eszem és jó könyveket veszek a kezembe"....hát valahogy így.

Néha van olyan...

...hogy egy cica hoz a lelkedbe derűt. Ha a hangodra felemeli a fejét és oda fut és nyávint egyet, mit mondhat vajon - nyugi itt vagyok, azért ha itt vagy hozzál valami kaját, légyszi- csak remélem, hogy valami hasonlót. Úristen, mi van ha már csak ő reagál a hangomra, remélem nem én leszek a bolond macskás nő, aki után futnak a macskák. Na jó, de ő legalább kandúr macska és hát nem a legjobb képű, de legalább hímnemű. Ő lett a hűséges testőröm, hiába egy ajtó bezárul, kinyílik egy ablak, vagy valami ilyesmi. Pom-pom,ezért kapta a nevét, mert olyan ez nálunk- Picur megvárhatlak?

Valahogy a macskák közelebb álltak hozzám mindig, az önfejű, hízelgő,hedonista cicák. Az egyik cicám 17 évesen távozott, és tényleg, elment meghalni. Napokig kerestük, de nem találtuk meg, őt tényleg angyalok vitték el.

És cserébe kaptam Bobbyt, aztán mint egy kandúrtól várható, hűtlen lett és elköltözött egy házzal arrébb. Aztán jött Pom-pom, valahogy mindig ide találnak, a macskák választanak minket. És persze Bobby azért újra visszajött, benéz, nyávog, ja ő nem is nyávog, inkább beszél. Olyan hangokat, csak ő tud produkálni. Persze megy a pofozkodás, hiába két dudás egy csárdába - nem működik. De azért mindig jön, meghempereg a földön és jelzi azért rá is számítsak.

Ez most nem egy sütis poszt lett, ez egy ventillálós írás, ami néha kell a lelkemnek, hogy tudjam nem őrültem meg, ugye nem?

Ő Pom-pom:

És Bobby uraság:

És nem maradhat ki Panni...kicsi szívem, már angyalka...

Hiába macska rulez!!
Utánam a lábnyomok.

Zserbógolyó

Na kérem az úgy indult, hogy csinálok puncsgolyót, mert hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy megegyem a puncsízű édességeket és egy különös dolognak. Apukám imádta a puncsos dolgokat, emlékszem a kórházba is rengeteg puncsos mignont vittem - egyed csak Apa - aztán már nem kellett.....és én azóta szeretem ezt az édességet, viszem tovább ezt is.....

Szóval a fondanttal gyűlt meg a bajom, túlfőztem, vagy nem tudom, mindegy, be kell vallanom nem sikerült és kész. Úgy tűnik ez a dolog még várat magára, majd talán egyszer, újra.

És mivel ünnep lévén, ami otthon van azt esszük alapon, ami volt a spajzba dió, darált keksz, lekvár, csoki és ennyi. Tehát lesz zserbógolyó. Sütni sem kell, csak mindent összegyúrni és csokit olvasztani, mikor arra gondoltam, hogy mit is fogok írni, gondoltam megemlítem, hogy gyerekekkel is el lehet készíteni, mert a kölykök biztos imádják majd tapicskolni a lekváros, kekszes cuccot, de aztán ahogy a kezemre néztem, az anyai ösztönöm azt súgta, az anyukák lehet annyira nem értékelnék ezt, lepergett előttem, ahogy egy gyerek ilyen ragacsos kézzel elrohan a fehér kanapé irányába, én tuti sikítófrászt kapnék, szóval hagyjuk a felnőttekre ezt a 10 perces műveletet, a gyerekek meg inkább a homokozóba éljék ki ez irányú vágyaikat. ( Na remélem ezért nem kapok anyukáktól )

 A csoki olvasztási művelet nagyjából olyan, mint az islernél, beleforgatjuk és sütőpapíros tálcára ültetjük. Tényleg hamar elkészül, olyan kis villantós desszert. Meg ajándékba is lehet adni, cuki kis papírkapszlikat vettem egy üzletbe -ahova most kivételesen nem parfümért, vagy krémért mentem- tehát egy kis tasakba téve nagyon mutatós.

Ritával - remélem nem haragszik meg ha leírom- szoktunk mostanában zserbós túródesszertet enni, direkt nem túró rudi, mert nem az ikonikus mintás márka gyártja, hanem egy másik cég, szóval azt hiszem innen is jött a gondolat a zserbógolyóhoz.

Többen kóstolták, mindenki finomnak ítélte meg, valaki azt mondta édesebb is lehetne, de szerintem a lekvárban van annyi cukor, hogy annyi pont elég.

Hozzávalók: ( kb. 14-15 db golyóhoz )

- 10 dkg darált keksz

- 10 dkg darált dió

- kb. 12 dkg baracklekvár ( sűrűségtől függ )

- 15 dkg étcsokoládé

- pici olaj

Elkészítés:

A darált kekszet, a darált dióval összekeverjük és annyi lekvárt adunk hozzá, hogy nem ragacsos, de formázható masszát kapjunk. Kis golyókat formálunk és 1 órára hűtőbe tesszük.

Miután jól lehűltek a golyók, megolvasztjuk a csokit (gőz fölött), egy pici olajat teszünk bele és a golyókat meghempergetjük a csokimasszába és egy sütőpapíros tálcára ültetjük őket, majd hagyjuk megdermedni.Én hűtőbe szoktam egy kicsit tenni, hogy jól megszilárduljon rajta a csoki.

Ez is egy remek vendégváró falat.