Nem, nem vagyok mérges, ez a St. Andrea pincészet egyik borának a fantázia neve. És hát mikor is kóstolnám meg ezt a bort, mint a névnapomon. Csak stílusosan.
A St. Andrea borbirtok az egri borvidéken tevékenykedik. A szívem inkább a szekszárdi borvidékhez húz, meg persze haza is kell beszélnem - meg majd fogok is- a neszmélyi borvidéket se felejtsük el.
De maradjunk az egri borvidéknél, kitűnő borászok öregbítik a hírnevét. Éghajlati adottságai miatt, kicsit hűvösebb borvidék és ez érződik is a borokban. Egernek alapvetően karakteres a termőtalaja, igen változatos és összetett. Meghatározó a vulkáni riolit-tufa altalaj, de mivel igen változatos, van itt mész, márga, zeolit stb. Ez is nagyon fontos tényező, hogy a szőlő milyen talajban fejlődik ki. A St. Andrea 4 településen 9 dűlőben művel szőlőt.
A kutyafáját egy cuvée, intenzív illatú- állítólag piros bogyósok és ibolya, lehet, a gyümölcs illatot hamarabb érzem - könnyű vörösbor. 3-4 hónapig érlelik fahordóban és tartályban.
Szeretem ha egy bornak jó kis fantázia nevet adnak, valahogy olyan kis különlegessé teszi, az ember rögtön azonosul a szóval, arra gondol tényleg olyan lesz, hogy belekortyol és azt mondja, tyű a kutyafáját, micsoda jó bor ez. Vagy valami ilyesmi.
Egyébként van Merengő, Ajándék, Tündökölj, Boldogságos, Örökké, Áldás nevű boruk is. Micsoda gyönyörű magyar szavak, az ember rögtön kedvet kap, egyébként a Tündökölj egy fehérbor, rózsaszín színű bevonattal a palack tetején- jól van na, hát csajoskodjunk egy kicsit- a marketing is fontos része a borkereskedelemnek, na. Nincs ezzel semmi baj, sőt.
Egyébként ha már gasztro, azért meg kell említeni, hogy a pincészet Pesten nyitott egy éttermet, csodás helyen a város fölött, a Deák Ferenc utcában. Idén nagy esélyesnek tartották a Michelin- csillagra, de sajnos nem ők kapták. Az a tetőterasz, ohhhh, még nem voltam ott soha, tehát felírtam a bakancslistára, nekem egyszer ott kell ülnöm egy pohár borral és valami finom étellel, vagy ugye édességgel. Mindegy, egyszer át kell élni ezt, lenézni a városra egy csodás nyári napon, ahogy izzik és lüktet és forog az óriáskerék, ahogy halad az idő....vagy akkor ott megáll és csak élvezzük az életet, vagy azt ahogy örvénylik a vörösbor a pohárban és hálát adunk, mindenért, ezért a csodáért, a szabadságért és azoknak akik megteremtik nekünk a bort. Vagy este, amikor ezernyi fény gyúl és látni a Bazilikát, vagy ahogy zizeg a város.
És nagyon kíváncsi voltam, hogy honnan eredhet a neve a pincészetnek- jó nyilván azért érdekel, mert az én nevem is ez- és meg is találtam egy borászati oldalon, szóval dr. Lőrincz György borász (felesége Lőrincz Andrea) készített egy bort, amit szeretett volna megméretni egy egri borversenyen, de hogy inkognitóját megőrizze, jelszóként a St. Andrea nevet adta, végül ez lett a neve a pincészetnek. Felesége nem tudott róla, teljesen meglepte ez a nagyon szép gesztus. Na ugye, a nő aki a biztos hátteret adja, múzsaként és társként.
Szóval én a 2016-os évjáratot kóstoltam, isteni finom, könnyű, gyümölcsös illatú, nem karcos, kellemes savakkal, pont ilyen borokat kedvelek.
Fogyasztás előtt kicsit meglevegőztettem ( azt hiszem jól tettem, ugye nyusz? ) bár lehet hogy ezt inkább a testesebb boroknál kell tenni, de mindegy, amíg lefotóztam kicsit levegőzött.
Egyszer valakitől hallottam, sajnos nem biztos, hogy jól emlékszem, de valami ilyesmi, hogy "ahogy öregszem már csak jó borokat iszom, jó ételeket eszem és jó könyveket veszek a kezembe"....hát valahogy így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése