Petike (Bezerics borászat)

Szia Petike....

Az időjárás újra nyáriasra váltott, úgyhogy ideje kinyitni egy rozét. Süt a nap, kék az ég, egy fekete macska (Pom-pom) tekereg a lábam körül, mondanám, hogy szép az élet, de ekkora közhelyet inkább jobb, ha nem mondok. Túl a vacsorán - fekete-erdei sonka, lilahagyma, kenyér- úgy döntöttem ideje megnyitni ezt a palackot. Már régebben megvettem, eltettem, várva a jó alkalmat, hogy kinyissam. A mai nap volt a legalkalmasabb rá, jó idő, hétvége, egyedül...nem panasz..így is el vagyok..hát ez van. Nincs szomorkodás, az élet mindig tartogat meglepetéseket. Tehát mondhatnám a sonka után is finom volt, több korty után lehet érezni a málnát, epret...'asszem.

Szóval Bezerics Danitól már ittam ugye a Szexi rozét...hát most itt van Petike. Tehát mégsem vagyok egyedül, egy Petikével töltöm az estét. Ugyan a szakállas pasik nem az eseteim, de az íze mindenért kárpótol.

Egyébként itt csak szerényen megjegyezném, hogy engem Péternek vártak a szüleim, amikor még anyukám hasában kuporogtam, akkor már a tesóm mondta mindenkinek- vett Petinek kabátot- hát amikor egy unalmas januári reggelen egy szőke kislány érkezett - gondolom- nagy volt a csodálkozás, úgyhogy újratervezés és lett egy Andrea. A szőke kislány, aki a Papa nyakkendője volt és igyekezett mindenkit az ujja köré csavarni, de azt hiszem nem volt velem gond...a kicsi is lány lett. A lány aki szereti a cicákat, aki gyerekként megfogta a disznó lábát vigyorogva, aki ment a Papa után a pincébe, aki szedte a szőlőt, ette a cseresznyét mosatlanul a fa alatt, aki régi fazekakkal játszott "konyhásosat" a kertben- még volt egy régi kiselejtezett kézi tekerős habverőm is- aki mindig mezítláb szaladt, aki lopva lakkozta vörösre a körmét, aki mindig kitalált valamit és sohasem unatkozott, aki felnőve is ugyanaz a szőke lány maradt...csak eltelt ...húú...sok év, hagyjuk a számokat.

Szóval a borra visszatérve, kellemes, üde kis bor. 2017-es évjáratú rozé cuvé.

Muszáj leírnom ami a címkén áll:

"Bezerics Dani- szakállas bor

A vendéglátást és a borászatot is az önkifejezés egy-egy formájának gondolom.Éppen úgy, mint a ruha amit viselünk, a bor amit készítünk vagy választunk, a hajunk, a szakállunk, elmondják rólunk, mert elmondjuk velük, hogy mit gondolunk aktuálisan a világról.

Farkas Peti barátom borbélyszékében ülve ezek a gondolatok vezettek engem a szakállas borok elkészítéséhez. A borkészítés számomra igazi csapatmunka volt.A pincében Apu fogta végig a kezem, Kerekes Kata a grafikai világért felelt. Közben persze folyamatosan egyeztettünk Petivel (hiszen a múzsákat illik komolyan venni) és a családi kupaktanácsoknak is hosszú idejig fix témát adott. Röviden ez a mi közös történetünk!"

Hát azt kell, hogy mondjam - köszi, Peti - mert ugye a múzsának is meg kell köszönni, ez a bor igazán jól sikerült. Nagyon szép színű, kellemes savasságú nedű. Tehát ha vágytok egy kis könnyedségre, Petikét ajánlanám.

Ui.: aki szemfüles és jól megnézi a fotókat, felfedezheti Pom-pomot, hát ugye ő mindig nagyon kíváncsi.

Epres galette

A galette egy francia hajtott pite. Régi időkre nyúlik vissza a tészta eredete, Franciaországban rengeteg variációját készítik el, ünnepekre is. Akik ismernek tudják mennyire vonzódom Franciaországhoz és mindenhez, ami odaköthető. Ezt a sütit már sütöttem régebben is, tehát ismerős a terep. Nagyon finom és nagyon könnyen elkészíthető. Vajas tészta az alapja, erről már írtam itt egy másik receptnél, hogy én egy nagy reszelőn gyorsan lereszelem a hideg vajat és így könnyebb összegyúrni a tésztát.

Bármilyen feltéttel elkészíthető, a közelgő eperszezonra tekintettel én most epret tettem rá. Jó-jó tudom, őrült drága gyümölcs, főleg a szezon kezdetén. De az illata, és ahogy a piros ragacsos cucc folyik ki, mikor felvágod...na valahol ott kezdődik a mennyország. Imádom az epret, meg a málnát, meg a ribizlit, meg.....minden gyümölcsöt. Előző nap begyúrtam a tésztát, hűtőben nagyon szépen elpihengetett, és előző nap szereztem be az epret is. Az esőben fodrászhoz rohanva még beszaladtam a zöldségesbe, ahova már jó régóta nem járok - és ezt azért mindig meg is kapom- hogy ohh, de régen láttak már- na és ilyenkor kell diplomatikusan elmagyaráznom- igen mi már külön utakon járunk és ennyi-ohh de kár, sajnálom, nem is gondolták- azért én még élek és eszem és sütök sütit is, úgyhogy kérnék abból az eperből- 40 lett, maradhat?- persze, kell díszítésnek is. Amit aztán fotózás után, szépen még ott megettem. Egyébként szinte sötét piros, apróbb szemű epret kaptam, inkább szamóca jellegű volt.

És akkor most egy jó tanács következik, mert szeretném, hogy aki esetleg elkészíti, ne fusson bele ebbe a hibába. Szóval én kétfelé veszem a tésztát, hogy két kisebb galettem legyen-persze lehet egy nagyot is készíteni, ez tetszőleges- tehát amikor kinyújtjuk kör alakúra a tésztát, érdemes még úgy áttenni a sütőlapra és a lapon megkenni, rátenni az epret és úgy felhajtogatni a tészta széleit. Ugyanis ha ezt a nyújtódeszkán tesszük- persze lehet én vagyok a béna- de úgy nagyon nehéz átemelni a sütőlapra, mert rendkívül lágy az egész. Tehát érdemes a sütőpapírral bélelt tepsin dolgozni. De ezt lehet nem is kellene mondani, mindenkinek egyértelmű.

Szeretem az ilyen sütiket, hamar elkészül, frissen nagyon ropogós, de másnap is nagyon finom, én még reggelire is csomagoltam- fogyjon el- és persze nem azért, mert nem jó, hanem egyedül ennyit megenni,na, új ruhatárat most nem szeretnék cserélni, így is megsínylették a "stresszes" farmerek az elmúlt időszakot. Aki azt mondja, hogy áhh nem is látszik, annak üzenem, de bizony, a mérleg nem hazudik. Na de most a sütié a főszerep, és ez a vékony tészta nem is hizlal, áhhh, dehogy. Ennyi kell és kész. Mert ez mindenkinek jár. Nekem is.

Hozzávalók:

- 225 g liszt

- 1 csipet só

- 10 dkg vaj

- 30 g porcukor

- 1 egész tojás + 1 tojás a lekenéshez

- 30 ml hideg víz

- eperlekvár

- eper

Elkészítés:

A lisztet a sóval és a vajjal elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a porcukrot, a tojást és a vizet. Tésztát gyúrunk belőle. Folpackba tekerjük és minimum 1 órát hűtőben pihentetjük. A pihentetés után nyújtódeszkán kinyújtjuk (fentebb említettem, hogy én kétfelé veszem, így két kisebb galette lesz, de lehet egy nagyot is) kör alakúra, megkenjük lekvárral és rászórjuk a darabolt epret, majd a széleit felhajtogatjuk körbe. Felvert tojássárgájával a széleket lekenjük. Előmelegített sütőben 180-185 fokon 40 perc alatt megsütjük.

Bármilyen más gyümölccsel elkészítve is nagyon finom.

Balaton 750

Balaton - átölel a nyugalom......

Már napok óta ez a dal jár a fejemben, befészkelte magát a testembe és azon kapom magam, hogy ezt dúdolom, főleg ha elönt a rossz hangulat, én így védekezem. A Balaton 750 borának címkéjén fel vannak tüntetve ikonokkal az elfogyasztásra javasolt helyek, nos vízparton, hajón, grillezésnél....hát ha én nem is a Balatonon, egy hajón ittam meg, de a mi kis városunkban, közel a vízhez legalább.

Valahogy nálam a Balaton iránti rajongás kicsit később alakult ki, gyerekkorunkba nem igazán jártunk Balatonra, már nem tudom megkérdezni Apát, hogy miért is nem, inkább voltunk a Tisza tónál, vagy Olaszországba, lehet nem preferálta annyira a helyet, nem tudom. De szerette a vizet, ahogy én is, imádok úszni, számomra a legnagyszerűbb feltöltődés, amikor úszom befelé a tó közepe felé, és csak én vagyok meg a víz, hatalmas energiák mozdulnak meg és én ezt nagyon élvezem.

Balaton-felvidék meg egyszerűen a kedvenc. Ha valaki azt mondja milyen kemény edzése volt, akkor ő még nem ment fel Balatonalmádiba a hegyre, egy egész napos strandolás-úszás után, na az brutál.

Mikor régebben exxel mentünk a Balatonra és hirtelen előttünk felbukkant a kék vízből egy kis rész, mindkettőnk szíve megmelegedett - szia Balaton - és inkább kicsit kerültünk, hogy minél többet mehessünk a parton. (Természetesen mondanom se kell, hogy ezerszer láttam vele az összes Bujtor filmet, jól van nem baj......én is szerettem)

És Csopak, Balatonfüred mellett meg kell említsem Dörgicsét. Dörgicsét egy regénynek köszönhetem, amit ezerszer olvastam és azt hiszem a jelen élethelyzetemben újra aktuálissá vált. Sohasem voltam ott, Úristen mennyit terveztem, hogy elmegyek oda, fel a szőlőhegyre, nekem...oda....egyszer...muszáj. És ha már ott vagyunk- persze most csak képzeletben- jöhet a bor.

A Balaton 750-et nemrég láttam meg egy multi reklámújságjában, van egyébként fehér és vörös boruk is. De most a rozéra esett a választásom, mivel voltaképp április óta nyakunkba szakadt a nyár- jó nem baj, én imádom, bár tudom ilyenkor ez még nem természetes, na de mit tudunk tenni- ilyenkor jobban esik a rozé, rozéfröccs, fröccs. Mivel hosszú hétvégén kimaxoltam a napozás fogalmát, végre kis alapszínnel már csak ejtőzőm a félárnyékba egy rozéval. Hmmmmm

Na de a bor. A palackon a klasszikus Balaton és vitorlás sziluettek, egyszerű, igényes címke. Kellemes kis rozé, málnás, epres ízvilágú, nem tolakodó savak. Szép színű, üde, könnyed bor. Sajnos hiába kutattam a borászat, vagy borkészítők után, szinte semmit nem találtam, állítólag nagyon új, talán tavaly indulhattak. Azért majd figyelem, hátha később kiderül valami info.

Egyszóval tudom ajánlani ezt a bort - igaz eddig csak a rozét kóstoltam- ár-érték arányban igencsak megfelelő.

És akkor egy fotó az én "mini Balatonomról" azt hiszem nagyon szerencsés vagyok, hogy ebbe a csodás kisvárosba hozott a gólya ( és itt hálát kell adnom Papának is, akit ebbe a városba sodort az élet- talán nem véletlenül- köszi Papa ) mi akik itt élünk mondhatnám, hogy a mindennapjainkat a vízparton éljük, mert ebbe a városba bárhova megyünk víz van mindenhol. Ez az én közegem, a komfortzónám, ebben érzem jól magam.

Szóval irány a vízpart, igyatok rozét és élvezzétek az életet. A többi úgyis jön magától.

Szia Balaton, szeretünk nagyon!

Papagáj mini kuglóf

Ahol ezt a receptet találtam, a hölgy arról írt, hogy gyerekkorában ez volt a kedvenc sütije. Nem emlékszem, hogy az én Mamám sütött volna ilyen sütit, bár nekem sajnos elég kevés idő adatott meg vele. Viszont csinált sok minden mást, égetett cukrot a barna zománcos fedőbe, úgy törte össze klopfolóval, és ha tett bele diót is, mennyei volt. Vagy ahogy gyúrta a házi tésztát és nyújtotta a fehér lepedőn, vagy a rétest húzta a kézfejével. Mama, mennyi éhes szájat etettél, tetted zsírba a húst, főzted a gyöngyöző húslevest és szüntelenül csináltál valamit, majd később Tata híres szállodájának éttermi konyháján dolgoztál, hogy szeretted és téged is hogy szerettek, mert téged nem lehetett nem szeretni. Szerettél enni és enni adni. És azt hiszem ez a lényeg. És olyan sokszor próbáltuk utánad csinálni a tojásos tésztát, mert vágytunk arra az ízre, de nekünk sohasem sikerült olyanra. Mert nem a te szíveddel készült. És Mamika remélem büszke vagy rám, hogy mennyi mindent tanultam meg, csak úgy magamtól, mert senki sem tanított sütni-főzni, szóval remélem néha ráteszed a kezed a kezemre, mikor gyúrom a tésztát........
Van egy fotóm, amin a karodban tartasz, és ugyanolyan a tekintetünk, szóval innen a nézés...szeretnék én is úgy sütni-főzni, ahogy Te, igyekszem...ugye figyelsz Mama......

Tudom, hogy aki olvassa ezt a blogot, felmerül benne a kérdés, hogy miért mindig a múltra emlékezem, a válaszom erre egy film idézet: " ..mert az étel emlékeztet...". Ennyi.

Szóval a papagáj süti - nem szokványos kuglóf formában - háromféle tésztából áll össze. Egy vaníliás, egy kakaós és egy puncsos tésztából. Igen, sajnos nekem nem igen látszott a szép rózsaszín színű puncsos réteg, de tessék elhinni, belül rózsaszín és kívül halványan látszik. Finom lett, bár tartottam tőle, hogy hogyan is fogom azokba a kis formákba beleapplikálni a tésztát. Hát azért sikerült, sose adjuk fel. Amit én egyszer a fejembe veszek...mások tudnának mesélni.

Ebben a kisvárosban elég nehéz hozzájutni ilyen különleges cuccokhoz, szerencsére az egyik üzletben rátaláltam a kis szilikonos formákra, de azt hiszem létezik különböző méretekben, én egy viszonylag kicsit kaptam, na jó hát végül is a mini az mini.
Szóval, megint azt kell, hogy mondjam, hogy másnap uzsonnára is kiváló, elcsomagolható, kicsi...stb.
Tehát tessék sütni süteményt, ilyen kuglófot, vagy bármit...kell ez...na.

Hozzávalók: (nekem kb. 14 db lett 7 cm-es átmérőjű formából)

- 150 g vaj

- 150 g cukor

- 115 g tejföl

- 150 g liszt

- 2 tojás

- fél csomag sütőpor

- 1 csomag puncs ízű pudingpor

- 1 ek. rum

- 1 ek. kakaópor ( cukrozatlan )

- 1 ek. vaníliaaroma

- 1 csipet só

Elkészítés:

Megolvasztjuk a vajat és a tojásokkal és a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a tejfölt és a sütőporral elkevert lisztet és a sót. Jól összekeverjük, majd három egyenlő részre osztjuk a tésztát. Az elsőbe tesszük a pudingport és a rumot, a másodikba a kakaóport, a harmadikba a vaníliaaromát, majd ezeket is külön jól összekeverjük. A kivajazott formákba - én kiskanál segítségével - mindegyik tésztából teszünk bele, úgy hogy jó színes legyen.

Előmelegített sütőben 220 fokon ( később kicsit lejjebb vettem ) 15-18 percig sütjük. Sütők között is van különbség, így érdemes figyelni, tűpróbával ellenőrizni.