Balaton 750

Balaton - átölel a nyugalom......

Már napok óta ez a dal jár a fejemben, befészkelte magát a testembe és azon kapom magam, hogy ezt dúdolom, főleg ha elönt a rossz hangulat, én így védekezem. A Balaton 750 borának címkéjén fel vannak tüntetve ikonokkal az elfogyasztásra javasolt helyek, nos vízparton, hajón, grillezésnél....hát ha én nem is a Balatonon, egy hajón ittam meg, de a mi kis városunkban, közel a vízhez legalább.

Valahogy nálam a Balaton iránti rajongás kicsit később alakult ki, gyerekkorunkba nem igazán jártunk Balatonra, már nem tudom megkérdezni Apát, hogy miért is nem, inkább voltunk a Tisza tónál, vagy Olaszországba, lehet nem preferálta annyira a helyet, nem tudom. De szerette a vizet, ahogy én is, imádok úszni, számomra a legnagyszerűbb feltöltődés, amikor úszom befelé a tó közepe felé, és csak én vagyok meg a víz, hatalmas energiák mozdulnak meg és én ezt nagyon élvezem.

Balaton-felvidék meg egyszerűen a kedvenc. Ha valaki azt mondja milyen kemény edzése volt, akkor ő még nem ment fel Balatonalmádiba a hegyre, egy egész napos strandolás-úszás után, na az brutál.

Mikor régebben exxel mentünk a Balatonra és hirtelen előttünk felbukkant a kék vízből egy kis rész, mindkettőnk szíve megmelegedett - szia Balaton - és inkább kicsit kerültünk, hogy minél többet mehessünk a parton. (Természetesen mondanom se kell, hogy ezerszer láttam vele az összes Bujtor filmet, jól van nem baj......én is szerettem)

És Csopak, Balatonfüred mellett meg kell említsem Dörgicsét. Dörgicsét egy regénynek köszönhetem, amit ezerszer olvastam és azt hiszem a jelen élethelyzetemben újra aktuálissá vált. Sohasem voltam ott, Úristen mennyit terveztem, hogy elmegyek oda, fel a szőlőhegyre, nekem...oda....egyszer...muszáj. És ha már ott vagyunk- persze most csak képzeletben- jöhet a bor.

A Balaton 750-et nemrég láttam meg egy multi reklámújságjában, van egyébként fehér és vörös boruk is. De most a rozéra esett a választásom, mivel voltaképp április óta nyakunkba szakadt a nyár- jó nem baj, én imádom, bár tudom ilyenkor ez még nem természetes, na de mit tudunk tenni- ilyenkor jobban esik a rozé, rozéfröccs, fröccs. Mivel hosszú hétvégén kimaxoltam a napozás fogalmát, végre kis alapszínnel már csak ejtőzőm a félárnyékba egy rozéval. Hmmmmm

Na de a bor. A palackon a klasszikus Balaton és vitorlás sziluettek, egyszerű, igényes címke. Kellemes kis rozé, málnás, epres ízvilágú, nem tolakodó savak. Szép színű, üde, könnyed bor. Sajnos hiába kutattam a borászat, vagy borkészítők után, szinte semmit nem találtam, állítólag nagyon új, talán tavaly indulhattak. Azért majd figyelem, hátha később kiderül valami info.

Egyszóval tudom ajánlani ezt a bort - igaz eddig csak a rozét kóstoltam- ár-érték arányban igencsak megfelelő.

És akkor egy fotó az én "mini Balatonomról" azt hiszem nagyon szerencsés vagyok, hogy ebbe a csodás kisvárosba hozott a gólya ( és itt hálát kell adnom Papának is, akit ebbe a városba sodort az élet- talán nem véletlenül- köszi Papa ) mi akik itt élünk mondhatnám, hogy a mindennapjainkat a vízparton éljük, mert ebbe a városba bárhova megyünk víz van mindenhol. Ez az én közegem, a komfortzónám, ebben érzem jól magam.

Szóval irány a vízpart, igyatok rozét és élvezzétek az életet. A többi úgyis jön magától.

Szia Balaton, szeretünk nagyon!