Most egy szekszárdi bort bontottam ki, így megünnepelvén, hogy fél év után végre szabadságon vagyok. Mondhatnám, hogy amilyen az én formám, szinte végig esni fog, de kétségtelen, hogy nincs hőségriadó, az tuti. De azért nem vészes a helyzet. Főleg, ha van otthon egy palack bor, nem is akármilyen, szekszárdi. Szívem egyik csücske - leginkább érzelmi alapon - de a szekszárdi borok nálam verhetetlen kategóriába tartoznak. Számtalan kiváló borász tevékenykedik ezen a borvidéken, én most Mészáros Pál egyik rozéját vettem meg. Először is le kell szögeznem az elején, a szekszárdi borvidéken leginkább testes, savas vörösborokat készítenek. Fehér bor alig van, viszont napjainkban rozét már mindegyik itteni borász készít. Rövid héjon, áztatással, alacsony hőmérsékleten erjesztik. A szekszárdi rozék gyümölcsösek, közepes sav- és alkohol tartalmúak. A vörösborok pedig csodálatosak..csak így.
Mikor utána néztem, hogy a szekszárdi borvidékhez milyen települések tartoznak megláttam Kéty települést. Dédszüleim és nagyszüleim második otthonát. És rögtön eszembe jutott, hogy egyszer kisgyerekként voltam "lent" szüretelni. Gyerekként csak arra emlékszem, hogy milyen meredek volt a domboldal a rengeteg tőkével. Drága Papa, nekünk adtad azt a részt ami a tiéd volt, mert mindent nekünk, értünk...és mert képtelen voltál az érzelmeiddel megbirkózni, ezt már csak felnőtt fejjel értettem meg. Mert a történelem beleszólt az életetekbe, mert egyes emberek nem bírtak a fölényükkel, mert nekik semmi sem volt elég és szent. Az emberi életek pláne nem. Nem tudok elfogulatlan lenni ebben a témában. A szülőföldedről taszítottak ki, egy másik csodálatos helyre, de ugye az mégse volt ugyanaz, és ebbe szépen sorra rámentetek. Mert mások szemében bűnösök voltatok, ti akik állandóan dolgoztatok és szépen éltetek, ártatlanul. De minden pontnak megfeleltetek annak idején - nagyon tényszerű vagyok, mivel ebből írtam a diplomamunkám - és nektek menni kellett. Otthagytad a barátaidat, a szép földeket, a házat ahol születtél. De szerencsére itt is szépen boldogultatok és még a Mamát is itt ismerted meg, pedig alig választott el pár kilométer benneteket még Felvidéken. Na de idáig el kellett jönni, hogy ti egymásba szeressetek.
Pár éve jártam ott utoljára, az első amit megláttam a domboldal, szőlőtőkékkel, ahogy emelkedik a város fölé...Más világ, mint itt nyugaton, teljesen más. Pedig nem is nagy az ország, mégis nagy különbségek mutatkoznak. Akkor viszont megmelegszik a szívem, ha arra gondolok, hogy milyen sokan dolgoznak és tesznek azért, hogy felfuttassák ezt a vidéket és ha ezt a turizmussal, gasztronómiával, borászatokkal lehet, akkor legyen úgy. Mert Magyarországon minden rész csodálatos.
Visszatérve a borhoz, ezt a fajtát korán szüretelik le, még nem teljesen érett állapotban, azért, hogy megőrizhesse a savakat, aromákat. A leszedett szőlőt gyorsan feldolgozzák, rövid ideig áztatják, hogy ilyen gyönyörű, világos színe legyen. A bor illata tiszta, határozott, intenzív. Könnyed savakkal.
És imádom amikor azt írják a borhoz, hogy "bor baráti beszélgetésekhez" " bor minden alkalomra", hát nem hagyhatom ki Bödőcs örökbecsűjét, hogy azt is leírhatnák, hogy a bor mit hoz ki az emberből, bor összeesküvés elméletek gyártásához stb.
Na én igyekszem ezeket elkerülni, de hát nyilván a bor lelazít mindenkit. Ezért alkották meg.
Sokszor terveztem, hogy írok végre erről a helyről, miattatok, értetek, hogy elmondhassam mit nem adhatnék, ha most nektek is tölthetnék ebből a borból és szidhatnánk együtt a rendszert és hallgathatnám az ezerszer hallott és egyáltalán nem ismert sztorikat, hogy mondjad csak még, kérlek...hogy ez milyen igazságtalan, hogy ezt már nem tehetjük meg, hogy újra lennék a drága virágszálad, és ahogy ezt leírom, hallom a hangod...
De az emlékekben éltek tovább, és minden egyes szőlőszemben benne van.....maga az élet.
Ui.: őrzöm az összes sztorit, emléket és tovább adom, nyugi Apa...
