Epres csiga

Mikor megláttam ezt a receptet, tudtam, hogy nekem ezt el kell készítenem valamikor. Hetek óta csak szemezgettem vele, időnként rápillantottam, nyugtáztam oké, meglesz ez. Aztán most úgy döntöttem belevágok. Nagy mumusom nekem a kelt tészta. Egyszer régebben nem sikerült, nem kelt meg, így ez annyira letörte a lelkesedésemet, hogy inkább pihentettem a dolgot. Na de majd most, mondtam magamban, menni fog ez, ha én akarok valamit, akkor tűzön-vízen keresztül, akkor is és kész. Hétvégére toltam a dolgot, ehhez idő kell, meg nyugi. Szépen szombat ebéd után, előszedtem a hozzávalókat és nekiestem. A redőnyök félig leengedve, kint tombolt a nyár, ami észrevétlen lecsapott ránk, csak jött némán, és beborította a várost. Kint remegett a levegő a forróságtól, kicsit féltem, hogy olyan meleg van, hogy majd a kezem alatt megkel a tészta. Csend volt, csak a madarak daloltak, a macskák lustán elnyúltak a némileg hűsöt adó bokrok alatt. A cukros tejbe beleöntöttem az instant élesztőt- így szólt a recept- és most már a régi, híres sárga márka is elkezdte gyártani az instant formáját- és vártam a csodát, elkezdett habozva futni,- ó - gondoltam jó lesz ez. A lisztbe beleöntöttem minden hozzávalót és nekiálltam. A mosógép halk duruzsolása kis ritmust adott és olyan szépen összeállt a tészta, gyúrtam, gyúrtam és - tudom, hogy sokan hülyének fognak ezért tartani, de vállalom- olyan földöntúli érzés volt gyúrni azt a tésztát, maga a csoda, örömömet leltem benne, az alkotás, a siker, az érzés, ahogy összeáll minden, ahogy kell. Azt hiszem láthatatlan kezek segítettek- köszi Mama- hogy megérezzem ezt a csodálatos pillanatot. Olyan gyönyörű volt a tészta, ahogy nyújtottam, a sodrófa alatt úgy engedelmeskedett, terült, hogy öröm volt nézni. És most nem én lennék ha nem írnám ide ezt- nekem könnyű lehet örömet szerezni, ha egy tészta ilyen hatást vált ki belőlem-jó, hát az ilyen apró dolgokból áll össze a nagy. Kicsit változtattam a recepten, ugyan mascarponét írt bele, de én most kivételesen natúr szemcsés krémsajtot vettem, ami tök jó, csak így látszódnak a kis fehér rögök, tehát a receptbe mascarponét fogok írni.

Nálunk nagy hagyománya van a kelt tésztának. Rengetegszer került az asztalra kelt kalács, ostoros rétes, csokis, túrós és még ki tudja milyen számtalan finom csoda. Ha jönnek hozzánk a felvidéki rokonságból, elmaradhatatlan, hogy hoznak pogácsát, kelt sütit.

Mesélték, hogy régen otthon megdagasztották nagy teknőbe a tésztát és elvitték a pékhez megsütni. Apukámék meg gyerek fejjel hozták haza az óriás kenyereket és út közben mindig megdézsmálták, amiért mindig leszidták őket. Ha belegondolok milyen sokáig és milyen erővel kellett dagasztani, szerintem sosem ennék kenyeret. Na én azért nem olyan túl sokáig, nagyjából 10 percig gyúrtam az én csigáimnak szánt tésztát.

Szóval azt hiszem ez után bátrabban állok neki a kelt tésztáknak. Ebből az adagból két formába is jutott, úgyhogy vasárnap még kaptunk szülinapi tortaszeleteket, meg rétest, ezen a hétvégén kimaxoltuk az édesség evést. De szépen elosztottuk, még egy ismerősünk aki kórházban van- szerencsére minden ok- ő is kapott a sütikből.

Éljen az édesség, a nyár, a napfény, a madárdal, a csend, a víz, az élet............

Ui. kaptunk házi vörösbort is, úgyhogy éljenek a szőlőtőkék is... egészségünkre.

Hozzávalók:

- 50 dkg liszt

- 7 gr szárított élesztő ( 1 zacskó )

- csipet só

- 4 ek cukor

- 2 dl tej

- 1 tojás

- 4 ek olvasztott vaj ( kb. 4 dkg )

A töltelékhez:

- 30 dkg eper

- 1 ek keményítő

- egy kis doboz mascarpone

- pár ek eperlekvár

Elkészítés:

Az élesztőt 1 ek cukorral elkevert langyos tejben felfuttatjuk. Kelesztőtálba szitáljuk a lisztet. Hozzáadjuk a sót, a felfuttatott élesztőt, a cukrot, a tojást és a vajat. Alaposan összegyúrjuk, ha kell még kevés lisztet adunk hozzá, hogy ne ragadjon. Kb. 10 percig dagasztjuk, majd letakarjuk és meleg helyen 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.

Az epret össze vágjuk és rászórjuk a keményítőt, majd összeforgatjuk. A megkelt tésztát kinyújtjuk, megkenjük a mascarponéval és az eperlekvárral (a lekvárt csak úgy elszórtan)majd rászórjuk az epret. A tésztát feltekerjük és kb. 2 centis darabokat vágunk belőle. Sütőpapírral kibélelt formába ültetjük őket, szellősen, mert sütés közben megnőnek.

Előmelegített sütőben 190 fokon 40 perc alatt pirosra sütjük. Porcukorral megszórva kínáljuk.