Körtés-gyömbéres táska

A múltkor kaptunk egy tál körtét, még viszonylag keményen. Gondoltam, hogy kéne valamit kezdeni vele, mert azért a még nem túl puha gyümölcsöt jó sütni. Na én addig gondolkodtam, míg minden este elrágcsáltam egyet, így aztán amikor rátaláltam erre a receptre, már csak két darab árválkodott a tálban. Így még vettem hozzá pár szemet és elkészítettem a sütit. Hamar elkészíthető sütemény, egyedül a körte darabolása, párolása, kihűtése időigényesebb, de nem vészes.
Elkészíthető akár almával, vagy szilvával is. Ha alma lenne a tölteléke mehet hozzá egy kis dió, a szilvához fahéj. Most viszont a körtéhez gyömbér került, mostanában tea készítéséhez vettem gyömbért, így gondoltam egy kis darabot belereszelek, isteni illata volt, ahogy a körtével párolódott, azért vigyázni kell vele, mert nagyon intenzív fűszerféle. Másnap reggelire is tökéletes, gyerekeknek iskolába is elcsomagolható.

Hozzávalók: ( kb. 8 darabhoz )

- 25 dkg liszt

- 10 dkg vaj

- 1 csipet só

- 1 tojás

- 1 cs. vaníliás cukor

- 2-3 ek tej

Töltelékhez:

- 4 db körte

- 5 dkg vaj

- 2 ek cukor

- 1/2 ek őrölt fahéj

- egy kis darab gyömbér

Tetejére:

- 1 tojás

- porcukor

Elkészítés:

A körtéket megmossuk, megpucoljuk, apró, egyforma darabokra vágjuk. Vajon puhára pároljuk, belereszeljük a gyömbért majd megszórjuk a cukorral és a fahéjjal. Kihűtjük.

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, ezután hozzáadjuk a sót, a tojást, a tejet, a vaníliás cukrot. Jól összegyúrjuk, kb. 4-5 mm vastagra kinyújtjuk és 12 cm átmérőjű köröket szaggatunk a tésztából. A tésztakorong felére rakunk a kihűlt gyümölcsből és a szélét megkenjük tojással, összehajtjuk, villával picit lenyomkodjuk a szélét és lekenjük a tetejét a felvert tojással. Előmelegített sütőben, 18 fokon 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük. Porcukorral megszórjuk.

Bujdosó pincészet, Csomó Sauvignon Blanc

Beköszöntött az indiánnyár, meg kell, hogy mondjam én ezt nagyon szeretem, még egy kicsit...csak egy kicsit....maradj kérlek. Még, hogy hadd érezzünk még...ahogy a legerősebb napsugarak a déli órákban még cirógatják a karunkat, ahogy átmelegíti a bőrünket, ahogy napfürdőznek az utolsó nyári virágok, még ők is magukba szívják utoljára, csak egy utolsó tánc és vége mindennek. Csak még maradj egy kicsit kérlek...

És hát mivel is lehetne ünnepelni ezt a szép napsütést, mint egy jó borral. Északi parti rajongóként, most kicsit csalfa voltam - talán belefér és megbocsát a "felvidék"- és egy déli parti borászat borát választottam - na jó kaptam. A Bujdosó Családi Pincészet a Balaton déli partján gazdálkodik. A változatos somogyi dombság legszebb dűlőin Viszipusztától a holládi Bari-hegyig összesen 80 hektár szőlőt művelnek.

Azt hiszem tipikus balatoni bor, szinte minden boruk neve, címkéje minden a Balatonra, vízpartra rímel. Mintha ezzel tisztelegnének a nagy víz előtt. Megtalálható náluk Sirály, Torony, Mentőöv, Horgony, Katamarán, Sirocco, Cirkáló, Iránytű.......

A Csomó egy könnyed száraz Sauvignon Blanc, egy kis citrusos ízt is lehet érezni, az illata is nagyon finom, élénk kis bor. A címke kék-arany színvilágú, tipikus "vizes" karakterekkel. Tetszetős, letisztult. Imádom ezt a kék színt. Elringat.

A Dél-Balatoni Borvidékre jellemző, hogy igen magas a napsütéses órák száma és mivel a déli partra jellemző a sekély víz -hamarabb felmelegszik- ezáltal kedvező mikroklímát teremt. Talaja lösz, kötött vályog, néhol bazalt. A vidék fehér borai könnyűek, illatosak, gyümölcsösek, a vörösborok burgundi típusúak.

Kicsit még felidézi a nyarat, kicsit még itt tartja, még ameddig lehet. Egy könnyed pohárral a vacsora után...merengőnek. Vagy nem is, most nem merengőnek, most a mosolynak, a vidámságnak, most az élet örömeinek szóljon ez a bor, mert most örüljünk, mert még itt van, a napsütés, a kék ég. Annyira szürreális volt ma a jelenet a tóparton. Ugyebár mi tataiak tudjuk, hogy Tóvárost és Felső Tatát a tópart köti össze a leggyorsabban, mármint gyalog persze. Szóval Felső Tatán volt dolgom, az egyik hajókikötő után vidáman fickándoztak a halak, szinte rajokba verődve mutatkoztak. Kicsit arrébb a híres étterem tart egy szamarat és bárányt a várárokban, mikor elmegyek arra bőg egyet a szamár, szürreális a város közepén. Bár azt hiszem a tegnap este kóbor kis rókánál már nincs tovább, ami épp az udvarunkból sétált ki, és még rám is nézett, hát ilyen ez a hely. Ahol élünk.

Szóval kívánjunk magunknak szép őszt, jó borokat, örömet és vidámságot. Mert megérdemeljük, mert még itt van, még élvezzük.

Ui.: Szia nyár, jövőre találkozunk!

Fahéjas-szilvás túrótorta

Sokat gondolkodtam, hogy milyen sütit is lehetne sütni szilvával, ami könnyen és gyorsan összedobható, ezért örültem amikor megláttam ezt a receptet. Nos, azért azt meg kell említenem, hogy ugyan ricotta van a tésztában, azért ez a süti kicsit szárazabb, mint más túrótorta. Tehát esetleg egy kis vanília sodóval, vagy lekvárral kiegészítve tökéletes kis sütike. És így elkerülhetjük a - nyuszika ez száraz- hozzászólásokat. Na ez kétértelmű lett, szóval igen, ez egy kicsit szárazabb tészta. Pont. Még sok helyen láttam szilvát, annak ellenére, hogy idén minden gyümölcs hamarabb érett be, így is azért tipikusan őszi gyümölcs. Én nagyon szeretem, csak úgy nyersen is. A szilva jó barátja a fahéj, így e kettő kombinációja isteni illatot eredményez a konyhában.

Hétvégén kaptunk körtét, úgyhogy most a körtés süti körül is járnak a gondolataim.

Úgy alakult, hogy mostanában több helyen jártam és azt kell hogy mondjam: én csak pitét akarok sütni. Ezt valaki biztos érti. Az élet már csak ilyen. Éljenek az őszi gyümölcsök (is).

Hozzávalók:

- kb. fél kg szilva

- 250 g túró (ricotta)

- 250 g liszt

- 200 g cukor

- 2 egész tojás

- 100 g vaj

- 1 sütőpor

- csipet só

- fahéjas cukor

Elkészítés:

A tojásokat egy tálban habosra keverjük a cukorral. Hozzákeverjük a túrót, a lisztet, a sütőport, csipet sót és az olvasztott vajat. Egy tortaformát kibélelünk sütőpapírral és beleöntjük a tésztát. Elsimítjuk és a tetejét kirakjuk a negyedekre vágott szilvával, majd megszórjuk fahéjas cukorral. Előmelegített sütőben 18 fokon kb. 45 perc alatt aranybarnára sütjük.