Beköszöntött az indiánnyár, meg kell, hogy mondjam én ezt nagyon szeretem, még egy kicsit...csak egy kicsit....maradj kérlek. Még, hogy hadd érezzünk még...ahogy a legerősebb napsugarak a déli órákban még cirógatják a karunkat, ahogy átmelegíti a bőrünket, ahogy napfürdőznek az utolsó nyári virágok, még ők is magukba szívják utoljára, csak egy utolsó tánc és vége mindennek. Csak még maradj egy kicsit kérlek...
És hát mivel is lehetne ünnepelni ezt a szép napsütést, mint egy jó borral. Északi parti rajongóként, most kicsit csalfa voltam - talán belefér és megbocsát a "felvidék"- és egy déli parti borászat borát választottam - na jó kaptam. A Bujdosó Családi Pincészet a Balaton déli partján gazdálkodik. A változatos somogyi dombság legszebb dűlőin Viszipusztától a holládi Bari-hegyig összesen 80 hektár szőlőt művelnek.
Azt hiszem tipikus balatoni bor, szinte minden boruk neve, címkéje minden a Balatonra, vízpartra rímel. Mintha ezzel tisztelegnének a nagy víz előtt. Megtalálható náluk Sirály, Torony, Mentőöv, Horgony, Katamarán, Sirocco, Cirkáló, Iránytű.......
A Csomó egy könnyed száraz Sauvignon Blanc, egy kis citrusos ízt is lehet érezni, az illata is nagyon finom, élénk kis bor. A címke kék-arany színvilágú, tipikus "vizes" karakterekkel. Tetszetős, letisztult. Imádom ezt a kék színt. Elringat.
A Dél-Balatoni Borvidékre jellemző, hogy igen magas a napsütéses órák száma és mivel a déli partra jellemző a sekély víz -hamarabb felmelegszik- ezáltal kedvező mikroklímát teremt. Talaja lösz, kötött vályog, néhol bazalt. A vidék fehér borai könnyűek, illatosak, gyümölcsösek, a vörösborok burgundi típusúak.
Kicsit még felidézi a nyarat, kicsit még itt tartja, még ameddig lehet. Egy könnyed pohárral a vacsora után...merengőnek. Vagy nem is, most nem merengőnek, most a mosolynak, a vidámságnak, most az élet örömeinek szóljon ez a bor, mert most örüljünk, mert még itt van, a napsütés, a kék ég. Annyira szürreális volt ma a jelenet a tóparton. Ugyebár mi tataiak tudjuk, hogy Tóvárost és Felső Tatát a tópart köti össze a leggyorsabban, mármint gyalog persze. Szóval Felső Tatán volt dolgom, az egyik hajókikötő után vidáman fickándoztak a halak, szinte rajokba verődve mutatkoztak. Kicsit arrébb a híres étterem tart egy szamarat és bárányt a várárokban, mikor elmegyek arra bőg egyet a szamár, szürreális a város közepén. Bár azt hiszem a tegnap este kóbor kis rókánál már nincs tovább, ami épp az udvarunkból sétált ki, és még rám is nézett, hát ilyen ez a hely. Ahol élünk.
Szóval kívánjunk magunknak szép őszt, jó borokat, örömet és vidámságot. Mert megérdemeljük, mert még itt van, még élvezzük.
Ui.: Szia nyár, jövőre találkozunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése