Közzel hozzád - balatoni olaszrizling - Pócz pincészet

Az előző bejegyzésben írtam, hogy hamarosan megmutatom milyen bort használtam az olasz ánizsos sütibe. Nos, itt az idő, hogy bemutassam az egyre bővülő kóstolási palettámról az újabb gyöngyszemet. A Pócz pincészet Közel hozzád 2017-es olaszrizlingjét használtam fel a recepthez.

A palack címkéje kétségtelenül a nyarat idézi, de ahogy most áll az időjárás, talán egy kicsit újra aktuális, kicsit más perspektívából. Az érzés hasonló, ez kétségtelen.

A Pócz pincészet a Dél-Balatoni borvidéken tevékenykedik, a festői szépségű Kishegyen. Pócz József már 1971-ben telepítette első szőlőjét, ez volt az etalon a pincészet történetében. Viszont csak 1991-ben kezdődött a kereskedelmi borászkodás az addigi hobbi bor készítés után. 1996-ban nagyaranyérmet kapott Chardonnay bora és innentől kezdve nem volt megállás. Mára már az egész család itt tevékenykedik, lánya és fia is bekapcsolódott a pincészet munkásságába. Napjainkban már 10 hektárrá nőtt a birtok, amelyen vörös és fehér szőlőt is termesztenek. Megtalálható cabarnet sauvignon, cabarnet franc, irsai olivér, rizlingszilváni, olaszrizling, sauvignon blanc, sárgamuskotály, kékfrankos, zöldveltelini, chardonnay is.

A Közel hozzád egy olaszrizling. Friss, illatos, gyümölcsös, könnyed bor. Finom, na. De tényleg, a kissé savas rozé után amit a napokban töltöttem, szinte felüdülés volt ez a bor. Tényleg igazi nyári bor. Tipikusan a nyár esték pohárszorongatós, vizetbámulós, könnyedcsevejes hangulatához illik.

Közel...hozzád...kihez, mihez? Egy érzéshez, egy személyhez, a vízhez. Néha új értelmet nyer ez a két szó. Közel lehet az emberhez egy cica, egy lustán elnyúló vagy éppen szélvészként vágtató macska, mert épp nyílik az ajtó és az kaját jelent, vagy a vízparthoz közel, az emlékekhez. A Balaton...ami számomra egyet jelent valakivel...és a víz nem felejt, más arcát mutatja nekem egyedül. A köveknek is más a színe..szürke, reménytelenül szürke és a túlpart is más fényekben játszik. Gasztro-én jahh, ez az. De nem baj, mert süt a nap és ajándékba kaptuk Jóistentől ezt a jó időt és élvezzük, amíg lehet, és igyunk jó borokat és együnk finom ételeket, mert megérdemeljük. Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz dolgokkal töltsük meg.

Ui.: Közel hozzád.....mindig.

Olasz ánizsos-boros keksz - Ciambelline al vino

Egyszer csak szembe jött velem ez a keksz. Szeretem az olasz édességeket, itt pedig az édesség találkozik a borral. Tökéletes házasság született. Azért el kell, hogy mondjam bizony magyar bor ( erről majd később lesz blogbejegyzés) került bele - bocsánatot kérek minden olasz embertől- és cukor helyett gyümölcscukor vagyis fruktóz. Ennek banális oka van, mire mindent összekészítettem, akkor szembesültem vele, hogy csak pár kanál kristálycukor van itthon. Na 'jóvanna én most biztos nem megyek el boltba, volt otthon gyümölcscukor, jó lesz az is, az a pár kanál pedig hempergetéshez tökéletesen elég. Kész.

Beszéljünk az ánizsról. Úgy érzem, színt kell vallanom. Előző nap elmentem a boltba, hogy vegyek ánizst, én kis naiv gondoltam kapok őrölt verziót. Hát nem. Azt hogy itthon nem lehet kapni, vagy én csak kis helyekre járok vásárolni nem tudom, szóval csak egyben kaptam csillagánizst. Biztosan mindenkinek a karácsonyi dekorációról kukucskáló kis csillagok rémlenek. Nos igen, az az ánizs. Földközi-tenger mellékéről származik, de már nálunk is termesztik. Számos gyógyhatása is van, gyógyszerekhez is adják ízjavítónak. A boltban javasolták kávédarálóval daráljam le - mit sütsz?- ja már ismernek, ezt mindig elfelejtem. Nos nem daráltam, szépen elővettem egy erősebb hűtőzacskót 2 db csillagánizst kiválasztottam, zacsiba be, vágódeszkára rá, zacsira konyharuha terít és klopfoló elő. Na kérem, ez az a tevékenység amikor bármilyen számunkra nem túl kedves személyre, helyzetre lehet gondolni és izomból ütni. Ohh nekem ez most nagyon megy, ütöttem ahogy bírtam - szegény- aztán ahogy a fás részek apróbb darabra törtek, elővettem egy szitát és azon is átszitáltam, nem szerettem volna ráharapni darabokra, azért az kellemetlen. Mert az ánizs egy elég karakteres fűszer, nagyon kevés is elég belőle. No én kettőt törtem és bizony ami nagyobb fás rész volt és nem ment át a szitán, azt bizony kidobtam. Így kb. 1 teáskanálnyi fűszer ment bele. 

A tészta egyszerű, minden hozzávalót egy tálba teszünk és összegyúrjuk tésztává. A tészta viszonylag ragacsos, ezért egy kis lisztet kikészítettem, hogy a kezemre szórjam néha. Viszont nem szabad sok lisztet használni, mert akkor nem ragad rá a cukor. Na ez macerásnak hangzik, de nem az. Bátran próbáljátok ki. Fémdobozban hosszabb ideig eltartható.

Hozzávalók:

- 40 dkg liszt

- 10 dkg cukor

- 2 dl bor

- 1 dl olívaolaj

- 1 tk. sütőpor

- kb. 1 tk ánizs (őrölt)

- 1 késhegynyi fahéj

- 1 csipet só

- tetejére: kb. 3 ek kristálycukor

- 1 zacskó vaníliás cukor

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat egy nagy tálba mérjük, hozzáöntjük a nedves alapanyagokat és jól összegyúrjuk. Pici gombócokat lecsípünk a tésztából és a kezünk között hurkákat formázunk majd kör alakban összeragasztjuk. A vaníliás kristálycukorban meghempergetjük. Sütőpapírral borított sütőlemezre ültetjük őket. Helyet hagyjunk körülötte mert kicsit megnő.

Előmelegített sütőben 180 fokon 20-25 perc alatt megsütjük. (Nekem 2 tepsi lett)