Egyszer csak szembe jött velem ez a keksz. Szeretem az olasz édességeket, itt pedig az édesség találkozik a borral. Tökéletes házasság született. Azért el kell, hogy mondjam bizony magyar bor ( erről majd később lesz blogbejegyzés) került bele - bocsánatot kérek minden olasz embertől- és cukor helyett gyümölcscukor vagyis fruktóz. Ennek banális oka van, mire mindent összekészítettem, akkor szembesültem vele, hogy csak pár kanál kristálycukor van itthon. Na 'jóvanna én most biztos nem megyek el boltba, volt otthon gyümölcscukor, jó lesz az is, az a pár kanál pedig hempergetéshez tökéletesen elég. Kész.
Beszéljünk az ánizsról. Úgy érzem, színt kell vallanom. Előző nap elmentem a boltba, hogy vegyek ánizst, én kis naiv gondoltam kapok őrölt verziót. Hát nem. Azt hogy itthon nem lehet kapni, vagy én csak kis helyekre járok vásárolni nem tudom, szóval csak egyben kaptam csillagánizst. Biztosan mindenkinek a karácsonyi dekorációról kukucskáló kis csillagok rémlenek. Nos igen, az az ánizs. Földközi-tenger mellékéről származik, de már nálunk is termesztik. Számos gyógyhatása is van, gyógyszerekhez is adják ízjavítónak. A boltban javasolták kávédarálóval daráljam le - mit sütsz?- ja már ismernek, ezt mindig elfelejtem. Nos nem daráltam, szépen elővettem egy erősebb hűtőzacskót 2 db csillagánizst kiválasztottam, zacsiba be, vágódeszkára rá, zacsira konyharuha terít és klopfoló elő. Na kérem, ez az a tevékenység amikor bármilyen számunkra nem túl kedves személyre, helyzetre lehet gondolni és izomból ütni. Ohh nekem ez most nagyon megy, ütöttem ahogy bírtam - szegény- aztán ahogy a fás részek apróbb darabra törtek, elővettem egy szitát és azon is átszitáltam, nem szerettem volna ráharapni darabokra, azért az kellemetlen. Mert az ánizs egy elég karakteres fűszer, nagyon kevés is elég belőle. No én kettőt törtem és bizony ami nagyobb fás rész volt és nem ment át a szitán, azt bizony kidobtam. Így kb. 1 teáskanálnyi fűszer ment bele.
A tészta egyszerű, minden hozzávalót egy tálba teszünk és összegyúrjuk tésztává. A tészta viszonylag ragacsos, ezért egy kis lisztet kikészítettem, hogy a kezemre szórjam néha. Viszont nem szabad sok lisztet használni, mert akkor nem ragad rá a cukor. Na ez macerásnak hangzik, de nem az. Bátran próbáljátok ki. Fémdobozban hosszabb ideig eltartható.
- 40 dkg liszt
- 10 dkg cukor
- 2 dl bor
- 1 dl olívaolaj
- 1 tk. sütőpor
- kb. 1 tk ánizs (őrölt)
- 1 késhegynyi fahéj
- 1 csipet só
- tetejére: kb. 3 ek kristálycukor
- 1 zacskó vaníliás cukor
Elkészítés:
A száraz hozzávalókat egy nagy tálba mérjük, hozzáöntjük a nedves alapanyagokat és jól összegyúrjuk. Pici gombócokat lecsípünk a tésztából és a kezünk között hurkákat formázunk majd kör alakban összeragasztjuk. A vaníliás kristálycukorban meghempergetjük. Sütőpapírral borított sütőlemezre ültetjük őket. Helyet hagyjunk körülötte mert kicsit megnő.
Előmelegített sütőben 180 fokon 20-25 perc alatt megsütjük. (Nekem 2 tepsi lett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése