Almás-diós sütemény

Az alma a tipikus őszi gyümölcsök közé tartozik. Mivel sajnos magas a savtartalma nekem nem nagyon szabadna ennem, de mostanában azon kaptam magam, hogy esténként darabolom az almát és rágcsálom. Hát ez van, azt hiszem a szervezetünk néha jelzi, hogy most mit kíván. Nagyon nehéz úgy étkezni, hogy kikerüljük a savas dolgokat, de azért nagyon figyelek rá. Több, mint egy éve nem iszom kávét - reggel pláne- na jó, mostanában ugyan elmentünk cappucinózni és délutánonként már megengedek magamnak egy háromazegybent, de ennyi. Nekem nem a kávé hiányzik, hanem a vele járó szertartás - iszunk egy kávét? Persze...

Nos ebben a süteményben egyesül az alma, a dió, a fahéj....most mondjam, hogy milyen illat volt, mikor a sütőben csücsült...hmmmm...mennyei. A tésztának kicsit barnás lett a színe a barna cukortól és a fűszerektől. Kicsit olyan karácsonyi íze lett...úgyis hamarosan utolér minket az ünnep. Amitől mostanában a frász kerülget, de bízom benne idén is gyorsan túl leszünk rajta, annyi filmet életemben nem néztem, mint tavaly karácsonykor, idén is hasonló program várható, vastag zokni, sütistál, egy pohár bor, tv...uhh szuper.

Szóval azt gondolom Karácsonykor is megállja a helyét ez az édesség, meg úgy bármikor, amikor szeretnénk egy kis jóságot magunknak.

Alma forever.

Hozzávalók: egy kb. 24 cm átmérőjű formához

- 25 dkg liszt

- 1 csomag sütőpor

- 1 tk. őrölt fahéj

- 1 mk. őrölt gyömbér

- 1 mk. őrölt szegfűszeg

- 1 csipet só

- 115 g vaj

- 10 dkg barna cukor + 1 ek. a szóráshoz

- 2 tojás

- 240 ml natúr joghurt

- 1 csomag vaníliás cukor

- kb. 4 alma

- 1 marék dió

Elkészítés:

A lisztet a sütőporral, sóval és a fűszerekkel összekeverjük. Egy másik tálban habosra keverjük a vajat a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat, a joghurtot és a vaníliás cukrot.

1-2 almát megpucolunk, apró darabokra vágjuk, majd a vajas masszába forgatjuk a lisztes keverékkel együtt. Jól átforgatjuk a tésztát és a sütőformába simítjuk. A maradék almát megpucoljuk, magházát kivágjuk és vékony szeletekre vágjuk és a tésztába nyomkodjuk, tetszőleges formában. Apróra vágott dióval és 1 ek barna cukorral megszórjuk a tetejét.

180 fokra előmelegített sütőben kb 45 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük.

Rozmaringos-parmezános keksz

Kicsit eltűntem mostanában, ugyanis a testem megálljt parancsolt, kis szünet - kérlek, de Babyt senki se ültetheti a sarokba (Dirty Dancing, ha valaki nem tudná) úgyhogy újra itt, tehát üzenem azoknak akiknek nem vagyok a szíve csücske, nyugi-nyugi, még itt vagyok és mosolygok. És jövök jobbnál jobb finomságokkal, tele vagyok ötletekkel és küzdöm a bacikkal.

Ezt a kekszet már kicsit régebben készítettem, de csak most szántam rá magamat, hogy megírjam. Nem mondom, hogy életem legjobb sós ropogósa, őszinte leszek, nekem kicsit hiányzott a vaj belőle, de mindenképpen ki akartam próbálni, vagyis a rozmaring bokrunk adta magát, úgy döntött óriásira nő az idén - mert tuti nagyon jól érzi magát - központi, magaslati ponton, mindent lát, egész nap kapja a napfényt, locsoljuk, szépen fotoszintetizál, na. És a hűtőben lapult egy darabka parmezán, viszonylag már keményen és reszelni teljesen jó volt. Tehát adva volt minden ehhez a kekszhez.

Pikk-pakk össze lehet gyúrni, megsütni, borhoz is tökéletes rágcsa.

Nem gondoltam, hogy sokat fogok lelkizni ezen a felületen, de mivel úgy határoztam meg a blogot, hogy gasztro-én, vagyis receptek az én életemmel fűszerezve. Akik olvassák ezt a blogot, azok tudják, hogy nem titkolom az érzéseimet, gondolataimat, 'jóvanna nem magyarázom ezt túl.

Szóval elérkezett ez a november... az ősz -bár most elkényeztetnek minket az égiek az időjárást illetően-  az elmúlás időszaka, a természet amit eddig megalkotott, azt most elhullajtja, hogy egy kis idő múlva elérkezzen az új. Csak egyet nem tud az élet, hogy újra együtt legyünk azokkal, akiket elveszítettünk. De azt hiszem ők élnek bennünk tovább, benne vagytok a mozdulatainkban, a vonásainkban, minden egyes ráncunkban....mosolyunkban őrzünk benneteket.

Egyéb veszteségeinkről csak annyit, hogy az élet mindig megy tovább és mindig tudjuk mi kik vagyunk és mit tettünk és a tükörbe bele tudjunk nézni és egy biztos, előbb-utóbb mindenki megkapja, amit adott az életben, jót-rosszat egyaránt. A sors nem hagy kiegyenlítetlen számlát. Soha.

És ezért együnk mindig finom ételeket, igyunk jó borokat, mert most kell élveznünk az életet. 

Most van most!!!

Hozzávalók:

- 25 dkg liszt

- 10 dkg parmezán

- 3 tojás

- 1 tk. sütőpor

- só

- 2 ág rozmaring

Elkészítés:

A lisztet elkeverjük a sütőporral. A sajtot lereszeljük. A rozmaringot apróra vágjuk, természetesen az ágról lehúzott leveleket használjuk csak fel! Összekeverjük az összes hozzávalót és folpackba csomagolva legalább fél órát pihentetjük a hűtőben.

A tésztát vékonyra kinyújtjuk, kiszaggatjuk és sütőpapíros tepsire ültetjük a korongokat. Esetleg megszórhatjuk durva szemű sóval.

180 fokos sütőben pirosra sütjük.