Kicsit eltűntem mostanában, ugyanis a testem megálljt parancsolt, kis szünet - kérlek, de Babyt senki se ültetheti a sarokba (Dirty Dancing, ha valaki nem tudná) úgyhogy újra itt, tehát üzenem azoknak akiknek nem vagyok a szíve csücske, nyugi-nyugi, még itt vagyok és mosolygok. És jövök jobbnál jobb finomságokkal, tele vagyok ötletekkel és küzdöm a bacikkal.
Ezt a kekszet már kicsit régebben készítettem, de csak most szántam rá magamat, hogy megírjam. Nem mondom, hogy életem legjobb sós ropogósa, őszinte leszek, nekem kicsit hiányzott a vaj belőle, de mindenképpen ki akartam próbálni, vagyis a rozmaring bokrunk adta magát, úgy döntött óriásira nő az idén - mert tuti nagyon jól érzi magát - központi, magaslati ponton, mindent lát, egész nap kapja a napfényt, locsoljuk, szépen fotoszintetizál, na. És a hűtőben lapult egy darabka parmezán, viszonylag már keményen és reszelni teljesen jó volt. Tehát adva volt minden ehhez a kekszhez.
Pikk-pakk össze lehet gyúrni, megsütni, borhoz is tökéletes rágcsa.
Nem gondoltam, hogy sokat fogok lelkizni ezen a felületen, de mivel úgy határoztam meg a blogot, hogy gasztro-én, vagyis receptek az én életemmel fűszerezve. Akik olvassák ezt a blogot, azok tudják, hogy nem titkolom az érzéseimet, gondolataimat, 'jóvanna nem magyarázom ezt túl.
Szóval elérkezett ez a november... az ősz -bár most elkényeztetnek minket az égiek az időjárást illetően- az elmúlás időszaka, a természet amit eddig megalkotott, azt most elhullajtja, hogy egy kis idő múlva elérkezzen az új. Csak egyet nem tud az élet, hogy újra együtt legyünk azokkal, akiket elveszítettünk. De azt hiszem ők élnek bennünk tovább, benne vagytok a mozdulatainkban, a vonásainkban, minden egyes ráncunkban....mosolyunkban őrzünk benneteket.
Egyéb veszteségeinkről csak annyit, hogy az élet mindig megy tovább és mindig tudjuk mi kik vagyunk és mit tettünk és a tükörbe bele tudjunk nézni és egy biztos, előbb-utóbb mindenki megkapja, amit adott az életben, jót-rosszat egyaránt. A sors nem hagy kiegyenlítetlen számlát. Soha.
És ezért együnk mindig finom ételeket, igyunk jó borokat, mert most kell élveznünk az életet.
Most van most!!!
Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 10 dkg parmezán
- 3 tojás
- 1 tk. sütőpor
- só
- 2 ág rozmaring
Elkészítés:
A lisztet elkeverjük a sütőporral. A sajtot lereszeljük. A rozmaringot apróra vágjuk, természetesen az ágról lehúzott leveleket használjuk csak fel! Összekeverjük az összes hozzávalót és folpackba csomagolva legalább fél órát pihentetjük a hűtőben.
A tésztát vékonyra kinyújtjuk, kiszaggatjuk és sütőpapíros tepsire ültetjük a korongokat. Esetleg megszórhatjuk durva szemű sóval.
180 fokos sütőben pirosra sütjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése