Avokádós tonhalkrém

Az ünnepek elmúltával és a Szilveszter közeledtével előtérbe kerülnek a sós sütemények, partyfalatok. Én töredelmesen bevallom, hogy már Karácsony másnapján sósat kívántam, így a kedvenc hengeres dobozos chipsemet vettem magamhoz...szerintem én már sütéskor megteltem az édességgel. Na jó azért szenteste még lecsúszott a Pavlova torta, amiről esetleg később majd csinálok bejegyzést, isteni lett, hát habcsók az is, úgyhogy jöhet bármikor. Köszönjük Pavlova.

Na de most maradjunk már a sós vonalon, most egy krémet készítettem, Szilveszterre vendégváró falatnak is teljesen megfelel, vagy vacsorára, reggelire is.

Pár nap és vége ennek az évnek, amit én annyira nem bánok. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik figyelemmel kísérték a blogot - szerencsére sokan vagytok, köszi - annak ellenére, hogy tömve a net mindenféle bloggal, gasztroságokkal, szóval tényleg nagyon örülök és mindig nagyon készültem, hogy szépségeket és finomságokat osszak meg Veletek. Törekszem arra, hogy viszonylag könnyen és gyorsan elkészíthető sütiket mutassak be. És mindig örömmel írtam borokról is - hamarosan készülök is vele - mert azokat is fontosnak tartom. És köszönöm a legnagyobb biztatómnak - igen Neked, úgyis tudod - annak ellenére, hogy mi történt közöttünk ( a lélek összeköt ) ebben maximálisan jól tudunk működni. És tudom ebben mindig büszke vagy rám, köszönöm A.

És tovább nem érzelgek, jöjjön a recept.

Boldogabb Új Évet Mindenkinek!

Gyere 2019, várunk már!

Hozzávalók:

- 20 dkg tonhalkonzerv

- 1 db érett avokádó

- 2 tk. mustár

- 1 ek. tejföl

- 1 kisebb fej hagyma

- 3 dkg vaj

- fél citrom leve

- só, bors

Elkészítés:

A hagymát apróra vágjuk. Egy edénybe tesszük a lecsepegtetett tonhalat, az avokádó húsát, a hagymát, a citrom levét és botmixerrel pürésítjük, majd hozzáadjuk a vajat, mustárt, tejfölt. Sózzuk, borsozzuk. Akkor jó, ha krémes állagú. Tálalás előtt lehűtjük.

Mézeskalács

Ez az idei utolsó karácsonyi édesség a blogon, az örök klasszikus, a divatban a kis fekete lenne, az ikon. Töredelmesen bevallom mézeskalácsot sütni nem könnyű, nagyon nem. És az tovább nehezíti a helyzetet, hogy kis millió recept, tanács áll rendelkezésre, na és akkor most melyik a jó, a tökéletes? Azt hiszem én ezt nem idén fogom kikísérletezni, ja és megtanulni díszíteni sem, pedig szerintem van valamennyi kézügyességem, tudok csomagolni, francia manikűrt lakkozni stb. ez valahogy annyira még nem megy. Meg a tészta, pffffffffffff...olyan ragacsos és tudom sokáig kell gyúrni, hogy összeálljon....na ez soha nem áll össze, szóval rásegítettem kicsit. A recept leírásban a végeredményt írom le, nyugi. Viszonylag puha maradt, de azért egy gerezd almával lehet tökéletesíteni. Na és a legfontosabb, hogy finom lett...nekem nagyon ízlik, na jó, mert én szeretem a mézeskalácsot, meg a puszedlit is, nagyon - jaj na az még macera a köbön - szóval jó lett. És majd még csiszolom ezt a receptet és remélem össze tudok majd hozni egy majdnem tökéleteset. Azért volt feelingje, hogy míg én bent a tésztát gyurmáztam, kint szállingózni kezdett a hó és a macskák is viszonylag nyugalomba voltak, tehát volt hangulata, naaaa. Mondjuk most nagyon ünneprontó leszek, de azért már nem bánnám, ha magunk mögött tudnánk ezt az évet. Valahogy mindig azt gondolom, hogy új év, új dolgok, más dolgok, aztán általában hamar kiderül, ez csak illúzió, azért jó hinni benne.

Azért egy puszedlis sztorit még el kell mesélnem, történt ugyanis jó pár éve - volt az majdnem tíz is, még hamvas és fiatal voltam - hogy a tesómmal elhatároztuk, mi ugyan megtanulunk puszedlit sütni, nagymama és anya híján egy kedves családi barát édesanyját szemeltük ki (pelenkás korunk óta ismer minket), mivel ő vérprofi ebben, ennek bizonyítékaként úgy évente többször kapunk kis dobozkába linzert (nekem szemüveges), puszedlit, mézeskalácsot, szépeket, vaj puhákat, finomakat. Szóval felhívtam Marika nénit, hogy legyen szíves nekünk megmutatni, hogy hogyan is kell ilyen finomat sütni - de csókolom ne tessék készülni semmivel, mi viszünk ám mindent - na várt is minket nagyon lelkesen, és a mindig mosolygós arcával, azt hiszem őt sose láttam szomorúnak, kivéve akkor, amikor a férje meghalt, na akkor lett az arca megviseltebb, de a mosoly azért újra ott ül a fáradt arcán. Térült, fordult, magyarázott a párás ablakú, aprócska konyhában és nekem az járt a fejemben, hogy tudja az ablak nélküli sütőből mikor kell kivenni percre pontosan a puszedliket. Mi meg az ablakos, sütővilágítós légkeveréses csodákban elégetünk mindent. Ja, kérem ez hosszú évek tapasztalata, rutinja. Jó nagy dobozzal készítettünk, finom lett, olyan, amilyet ő tud. Nagyon örültünk neki. Aztán amikor mi megpróbáltuk otthon, namostmáraztántényleg, szóval olyan kemény, golyó formájúak lettek, hogy ilyen keményre a sörétet se öntötték a toronyból (Tatán van egy sörétöntő torony, amit exxel kapcsolatunk kezdetén megmásztunk, mindent meg akartam mutatni - felmegyünk? felmentünk 175 lépcsőn, 40 méter magasra... azóta se voltam ott ). Ha jöttek volna a törökök a vár ellen, na ezzel mi simán legyőztük volna őket, mit nekünk szurok, kőkemény puszedli, az az igazi fegyver. Na de ezt félretéve, süssetek mézeskalácsot, jó buli és nagyon fincsi. És Isten éltesse Marika nénit, süssön még sokáig ilyen finomakat, mi meg csak megtanuljuk egyszer. Reméljük. Utánunk a mézeskalács illat.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!

Hozzávalók:

- 25 dkg liszt

- 1 tojás

- 1 kk. szódabikarbóna

- 10 dkg méz

- 5 dkg porcukor

- 8 dkg vaj

- 1 kk. őrölt fahéj

- 1 kk. őrölt gyömbér

- 1 kk. őrölt szegfűszeg

- 1 csipet só

Díszítéshez:

- készen kapható dekortoll ( de készíthettek cukormázat is )

Elkészítés:

A vajat megolvasztjuk, a mézet szintén és az összes hozzávalót egy tálba mérjük és jól összedolgozzuk. Majd folpackba csomagolva hűtőben pihentetjük, minimum 2 órát, de egy egész éjszaka is jót tesz neki. Majd pihentetés után lisztezett deszkán kinyújtjuk, úgy kb. 5 mm vastagságúra. Majd tetszőleges formákat szaggatunk ki. 180 fokon kb. 10 percig sütjük, vigyázzunk, figyeljünk rá, mert nagyon hamar megég.

Kihűlés után tetszőlegesen díszítjük. Én most boltban készen kapható dekortollat használtam.

Gyömbéres-fahéjas brownie (mentes)

Na most aztán gondoltam azokra, akik nem ehetnek glutént, esetleg laktózt. Ebben aztán tényleg nincs fehér liszt, cukor (csak a cukormáz) és laktóz. Mégis édesség. Olyan amilyen. Annyit gondolkoztam, hogy jaj, lehet sütőpapírral kéne kibélelni a formát, mert mi van, ha nem jön ki egybe a brownie...na jó, csak kivajazom, ha meg nem jön ki, kiskanállal kiesszük. Kockáztattam. Nyertem. Nem morzsálódott szét, egybe gyönyörűen kijött a formából, dupla borítással (az annyit jelent, hogy először egy tányérral lefedjük, kifordítjuk, majd arra egy másik tányér és fordít és akkor lesz úgy, ahogy a formába tettük).

Reggelre kifehéredett a táj, és Holle anyó egész nap rázta a dunyhát...úgyhogy miután gyorsan adtam a macskáknak kaját -jaj Bogyó nagyon élvezte a havat, még nem látott ilyet, ugrált, kapart, rohangált- nekiálltam elkészíteni a browniet. Nagyon gyorsan összekavarható, formába besimít, sütőbe be és kész is. A lényeg, hogy jól kihűljön és azután lehet kiborítani a formából és díszíteni. Én most készen kapható, tubusos színes cukormázat használtam és kis óvodás módon kidíszítettem...'jóvanna, azért nem vagyok ebben gyakorlott.

Vaníliafagyi, lekvár sokat dob rajta, főleg annak, aki nincs hozzászokva a mentes ízekhez.

Hozzávalók: ( 24 cm-es formához )

- 10 dkg laktózmentes vaj

- 10 dkg étcsokoládé

- 4 egész tojás

- 1 tk. őrölt gyömbér

- 1 tk. őrölt fahéj

- 3 dkg cukrozatlan kakaópor + pici a formához

- 7 dkg rizsliszt + pici a formához

- csipet só

- színes dekortollak

Elkészítés:

Vízgőz felett felolvasztjuk a csokoládét a vajjal. Ne melegítsük túl! Ha elolvadt, levesszük a gőzről és kicsit hagyjuk hűlni, majd az enyhén felvert tojásokat belekeverjük, majd a rizslisztbe elkevert kakaóport, fűszereket és sót is hozzáadjuk. Jól elkeverjük.

Egy piteformát megkenünk vajjal, majd egy kis rizslisztbe elkevert kakaóporral is meghintjük a formát. Majd a masszát belesimítjuk.

200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük.

Hagyjuk teljesen kihűlni, majd a formából kiborítva nyolcba vágjuk és színes cukormázzal díszítjük.

Narancskrémes habcsók

Folytatódik a karácsonyi sütisztori....

Csak habcsók legyen, akkor nincs nagy baj. Amikor megláttam ezt a receptet, gondoltam na ez tök egyszerű, csak habcsók és krém és kész. Egyébként tényleg így van. A hab felverése és szárítása vesz el  kicsit több időt, de nem vészes. És hát a készítő jutalma, hogy a habos edényben maradt habmaradékot megeheti..mindet...gátlástalanul, csak úgy kézzel, mint gyerekként, szerintem az a legjobb. A habcsók kategória nálam a ragacsosságot jelenti, ki nem állhatom a száraz "habkarikákat". Az úgy jó, ha kívül roppanós, belül krémesen ragacsos. Na azért azt nehéz eltalálni, de nekem sikerült. Az anyám ezt tudta egyedül, meg az almás pitét. Az életünk rövidke szakaszából ez is megmaradt, a ragacsos habcsók, szétterülve a tepsin, nyúlósan. Érdekes erre emlékszem, meg a pitére. Ez is valami. És a Mamám is imádta - na ez csak a génjeinkben van - ezt már csak elmondásból tudom, de imádta felverni a habot és édes eperrel enni, csak úgy...na Mama ezt is ennénk egy lusta, téli délután...milyen jó lenne ezt Veled megosztani. De biztos látod, hogy mennyire igyekszem. Marha büszke voltam, hogy sikerült ilyen picike sipkákat gyártani. És semmi fakszni, egy nejlonzacsiba töltöttem, levágtam a sarkát és úgy nyomtam. A narancskrémhez pedig kifacsartam a narancsokat, nem holmi bolti löttyel csináltam. Szerencsére volt viszonylag olcsón narancs, lének teljesen megfelelt. És ha lett volna itthon gluténmentes pudingpor, akkor a gluténérzékenyek is ehetik, bár cukor van benne bőven...na jó hát mindent nem lehet. Egyébként van "egészséges"porcukor is, mindent gyártanak már.

Szóval ez a habcsók úgy sikerült, hogy a fotót amit készítettem átküldtem a tesómnak azzal a kérdéssel, te ehetsz ilyet? Hát a pudingpor nem gluténmenetes, de amennyi krém benne van, attól nem lesz bajod. Ő azt hitte egy magazinból küldtem a fotót...neeeem ezt én csináltam. De tényleg, most komolyan ki csinálta volna, kis angyalok az égből? Ugyan...

Szóval karácsonyra ilyen lesz, meg már dupla adagot kell csinálnom, bolti bulira is....- na jó csak meg tudom még egyszer csinálni, ha nem, lesz keksz helyette. És lesz Pavlova is, csak hogy a cukorszintünk rendbe legyen.

Egyébként megfordult a fejemben, hogy citromkrémmel is milyen jó lenne....jaj, naaaaaa.

Hozzávalók: kb. 25-30 db-hoz

Habcsókhoz:

- 4 tojásfehérje

- 24 dkg porcukor

- egy csipet só

Krémhez:

- 1,5 dl frissen facsart narancslé

- 2,5 dkg cukor

- fél csomag vaníliás pudingpor

- 5 dkg vaj

- 1 kezeletlen narancs reszelt héja, vagy szárítottból 1 tk.

Elkészítés:

Én először a habcsókokat készítettem el. Ahány ház, annyi módszer. Én a tojásfehérjéket egy mély tálban egy kis sóval el kezdem verni, mikor keményebb a hab, elkezdem apránként hozzáadni a porcukrot. Majd jó kemény habbá verjük. 120 fokra előmelegítjük a sütőt, majd a habot zsákból kinyomjuk a sütőpapírral fedett lemezre. Apró kis habcsókokat, lehetőség szerint páros számút. Hiszen később összeragasztjuk. 30-35 perc alatt kiszárad.

A krémhez az 1 dl narancslevet felforraljuk a cukorral, majd besűrítjük a maradék narancslében elkevert pudingporral. Ha kihűlt, habosra keverjük a vajjal és a reszelt narancshéjjal.

A kihűlt habcsókokat párosával összetöltjük a krémmel.

Kandírozott narancsos keksz

- Sütöttem kekszet, egyél belőle - jó lett - kis idő múlva - te ezt nagyon eltaláltad.
- Ez jobb lett, mint a gesztenyés...az is finom volt,naaa.

Szóval folytatódik a karácsonyi süti készítés. Előre letesztelve, hogy aztán majd a maga idejében már ki lehessen választani, melyik kerüljön az asztalra. Most egy narancsos keksz készült, ezt is egy kicsit átformáltam. Sok receptben ilyenkor megjelenik a mézeskalács fűszerkeverék, na kérem én most megmondom az őszintét, én imádom a mézeskalácsot, a puszedlit a habcsókot- na azt nagyon ( a következő bejegyzésben ezt kifejtem bővebben ) de én nem tartom jó ötletnek, hogy minden kis karácsonyi aprósüteménybe ez kerüljön. A fűszerkeveréknek nagyon karakteres íze van, így minden más ízt teljesen elnyom. Egy narancsos kekszbe ne tegyünk már "kanálszám" ilyen fűszerkeveréket, teljesen felesleges. A mézeskalács az mézeskalács és kész. Ez meg narancsos keksz. Ebbe került gyömbér, őrölt, por formában és kis fahéj, kellemesen, finoman, épphogy. És rászoktam a bio szárított, reszelt narancshéjra. Ezt az egyik kétbetűs drogéria bio részlegén veszem, nagyon jó áron.

Év elejéről volt itthon még bontatlan kandírozott narancsom, egész évben figyelgetett a spajz alsóbb polcán, várta az alkalmat, mikor kerülhet bele valami finomságba. Eljött az ideje. Úgyhogy minden együtt volt, hogy neki álljak ezt elkészíteni. Viszonylag egyszerű, gyerekek is összegyúrhatják és már csak ki kell sütni.

Szeretem az ilyen könnyen elkészíthető ( akár előre is ) édességeket. Egyszerű, finom. Semmi fakszni, pepecs, könnyen, gyorsan. Így kéne mindent csinálni az életben. Nem mindent túl bonyolítani, csak könnyedén, de mégis elegánsan. Igyekszünk.......tényleg.

Hozzávalók: ( kb. 25 darabhoz, kisebb adag lesz belőle )

- 10 dkg vaj

- 15 dkg liszt

- 5 dkg porcukor

- 1 csomag vaníliás cukor

- 7 dkg kandírozott narancshéj kocka

- 1 narancs reszelt héja ( nálam 1 tk. őrölt narancshéj )

- 1 tojássárgája

- 1 kk. őrölt fahéj

- 1 kk. őrölt gyömbér

- pici só

Elkészítés:

Egy tálba szitáljuk a lisztet, elmorzsoljuk benne a vajat, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot, a fűszereket, a narancshéj kockákat, a reszelt narancshéjat, sót majd jól összegyúrjuk az egy tojássárgájával. Nem kell megijedni, össze fog állni a tészta.

Rudat formázunk belőle és folpackba csomagolva hűtőbe tesszük pihentetni, legalább fél órára, de én 2 órát is hagytam. Pihentetés után, 1 cm-es korongokat vágunk belőle és sütőpapíros sütőlemezre ültetjük őket. Előmelegített sütőben 170 fokon, 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük.

Aszalt vörösáfonyás gesztenyeszalámi

Rákattantunk a gesztenyepürére. Ez van, ezen nincs mit szépíteni. Az ebéd után gyorsan valami édességet, de azonnal. Erre tökéletes a gesztenyepüré. Cukorszint pipa. Viszont most nem pürésítettem a gesztenyemasszát, hanem a kekszszalámihoz hasonlóan rúd formába gyúrtam, hogy aztán dermedés után szépen szeletelhető édes "szalámit" kapjunk. Gyors, egyszerű, finom, előre elkészíthető, sőt kötelező, ugyanis másnap lehet a legszebb szeleteket vágni.

Annyira bírom a magazinokban megjelenő recepteket, mert szerintem sokszor rossz arányokat adnak meg, és tudjuk a sütés legfontosabb alappillére a pontos mérték. Szóval - azt hiszem van már annyi rutinom, legalábbis szeretném ezt hinni - hogy a recept elolvasása után, már tudom, hogy na neeeee mááár, ez így biztos nem állna össze. Most ezzel is így jártam, szóval magam dolgoztam át a hozzávalókat, mert én szeretném úgy átadni a recepteket, hogy a hozzávalók alapján a fotón megjelenő sütemény tényleg annyiból és így készült. És leírom azt is, hogy mit, hogyan tapasztaltam, hogy valóban mindenkinek sikerüljön. Jajj milyen kis rendes vagyok, mint mindig, sebaj, ez a karmám úgy látszik.

És ami sokszor felmerül - sajnos nálunk is egészségügyi szempontból - a glutén kérdése. Napjainkban egyre több embernél kiderül, hogy gluténérzékeny, esetleg laktózérzékeny. Mai modern korunk egyik súlyos problémája, mivel ez ellen csak azt tehetjük, hogy teljesen száműzzük az étrendünkből. Igen, ez egyszerűen hangzik, de korántsem az. Sajnos tudjuk, hogy a különböző egészséges lisztekkel nagyon nehéz sütni. Ezek a lisztek teljesen máshogy viselkednek, más arányok kellenek belőlük. És arról nem beszélve, hogy teljesen más, számunkra ismeretlen az ízük, milyen finoman fogalmaztam. Szóval jó hírem van a gluténérzékenyeknek, ezt a receptet el lehet készíteni gluténmentes háztartási kekszből, laktózmentes vajból, tejből. És ugyanaz az arány, mint a hagyományosnál. Annyit megjegyeznék, hogy a darált háztartási kekszet gluténmentesen úgy is megoldhatjuk, hogy a már gluténmentes kekszet zacskóba zárva, konyharuhával letakarva klopfolóval porrá zúzzuk, így nem kell külön venni. Stresszlevezetés pipa.

Közeleg a Karácsony...így több olyan recept lesz, ami az ünnepre elkészíthető. Hihetetlenül szalad az idő, a nyári forróságban még milyen távolinak tűnt és most meg már az első gyertyát gyújtjuk. Ez nem ér, ne szaladj idő kérlek, ennyire ne. 

Hány Karácsony telt már el, hogy nem látom barázdás arcotokat, olyan sok, hogy már az én arcomon látom a vonásaitokat, én hordozlak tovább benneteket, és minden napban benne vagytok, ilyenkor meg főleg.

Hozzávalók:


- 10 dkg durvára tört háztartási keksz

- 5 dkg porcukor

- 10 dkg puha vaj

- 20 dkg cukrozott gesztenyemassza

- 5 dkg aszalt vörösáfonya ( apró kockára vágva )

- 1 ek rum

- 1 ek tej

- kb. 3 ek darált háztartási keksz

Elkészítés:

Egy nagy tálba tesszük a gesztenyemasszát, a durvára tört háztartási kekszet, a porcukrot, a puha vajat, a kockára vágott vörösáfonyát, a rumot, majd elkezdjük összedolgozni, hozzáadjuk a tejet, majd apránként a darált háztartási kekszet, annyit, hogy jól masszává tudjuk gyúrni. Én ketté vettem és rudakat formázva folpackba csomagoljuk. Hűtőbe tesszük dermedni minimum 3 órára, de érdemesebb egy éjszakára és tálalás előtt szeleteljük.