2018. december 21., péntek

Mézeskalács

Ez az idei utolsó karácsonyi édesség a blogon, az örök klasszikus, a divatban a kis fekete lenne, az ikon. Töredelmesen bevallom mézeskalácsot sütni nem könnyű, nagyon nem. És az tovább nehezíti a helyzetet, hogy kis millió recept, tanács áll rendelkezésre, na és akkor most melyik a jó, a tökéletes? Azt hiszem én ezt nem idén fogom kikísérletezni, ja és megtanulni díszíteni sem, pedig szerintem van valamennyi kézügyességem, tudok csomagolni, francia manikűrt lakkozni stb. ez valahogy annyira még nem megy. Meg a tészta, pffffffffffff...olyan ragacsos és tudom sokáig kell gyúrni, hogy összeálljon....na ez soha nem áll össze, szóval rásegítettem kicsit. A recept leírásban a végeredményt írom le, nyugi. Viszonylag puha maradt, de azért egy gerezd almával lehet tökéletesíteni. Na és a legfontosabb, hogy finom lett...nekem nagyon ízlik, na jó, mert én szeretem a mézeskalácsot, meg a puszedlit is, nagyon - jaj na az még macera a köbön - szóval jó lett. És majd még csiszolom ezt a receptet és remélem össze tudok majd hozni egy majdnem tökéleteset. Azért volt feelingje, hogy míg én bent a tésztát gyurmáztam, kint szállingózni kezdett a hó és a macskák is viszonylag nyugalomba voltak, tehát volt hangulata, naaaa. Mondjuk most nagyon ünneprontó leszek, de azért már nem bánnám, ha magunk mögött tudnánk ezt az évet. Valahogy mindig azt gondolom, hogy új év, új dolgok, más dolgok, aztán általában hamar kiderül, ez csak illúzió, azért jó hinni benne.
Azért egy puszedlis sztorit még el kell mesélnem, történt ugyanis jó pár éve - volt az majdnem tíz is, még hamvas és fiatal voltam - hogy a tesómmal elhatároztuk, mi ugyan megtanulunk puszedlit sütni, nagymama és anya híján egy kedves családi barát édesanyját szemeltük ki (pelenkás korunk óta ismer minket), mivel ő vérprofi ebben, ennek bizonyítékaként úgy évente többször kapunk kis dobozkába linzert (nekem szemüveges), puszedlit, mézeskalácsot, szépeket, vaj puhákat, finomakat. Szóval felhívtam Marika nénit, hogy legyen szíves nekünk megmutatni, hogy hogyan is kell ilyen finomat sütni - de csókolom ne tessék készülni semmivel, mi viszünk ám mindent - na várt is minket nagyon lelkesen, és a mindig mosolygós arcával, azt hiszem őt sose láttam szomorúnak, kivéve akkor, amikor a férje meghalt, na akkor lett az arca megviseltebb, de a mosoly azért újra ott ül a fáradt arcán. Térült, fordult, magyarázott a párás ablakú, aprócska konyhában és nekem az járt a fejemben, hogy tudja az ablak nélküli sütőből mikor kell kivenni percre pontosan a puszedliket. Mi meg az ablakos, sütővilágítós légkeveréses csodákban elégetünk mindent. Ja, kérem ez hosszú évek tapasztalata, rutinja. Jó nagy dobozzal készítettünk, finom lett, olyan, amilyet ő tud. Nagyon örültünk neki. Aztán amikor mi megpróbáltuk otthon, namostmáraztántényleg, szóval olyan kemény, golyó formájúak lettek, hogy ilyen keményre a sörétet se öntötték a toronyból (Tatán van egy sörétöntő torony, amit exxel kapcsolatunk kezdetén megmásztunk, mindent meg akartam mutatni - felmegyünk? felmentünk 175 lépcsőn, 40 méter magasra... azóta se voltam ott ). Ha jöttek volna a törökök a vár ellen, na ezzel mi simán legyőztük volna őket, mit nekünk szurok, kőkemény puszedli, az az igazi fegyver. Na de ezt félretéve, süssetek mézeskalácsot, jó buli és nagyon fincsi. És Isten éltesse Marika nénit, süssön még sokáig ilyen finomakat, mi meg csak megtanuljuk egyszer. Reméljük. Utánunk a mézeskalács illat.
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!


Hozzávalók:

- 25 dkg liszt

- 1 tojás

- 1 kk. szódabikarbóna

- 10 dkg méz

- 5 dkg porcukor

- 8 dkg vaj

- 1 kk. őrölt fahéj

- 1 kk. őrölt gyömbér

- 1 kk. őrölt szegfűszeg

- 1 csipet só

Díszítéshez:

- készen kapható dekortoll ( de készíthettek cukormázat is )


Elkészítés:

A vajat megolvasztjuk, a mézet szintén és az összes hozzávalót egy tálba mérjük és jól összedolgozzuk. Majd folpackba csomagolva hűtőben pihentetjük, minimum 2 órát, de egy egész éjszaka is jót tesz neki. Majd pihentetés után lisztezett deszkán kinyújtjuk, úgy kb. 5 mm vastagságúra. Majd tetszőleges formákat szaggatunk ki. 180 fokon kb. 10 percig sütjük, vigyázzunk, figyeljünk rá, mert nagyon hamar megég.
Kihűlés után tetszőlegesen díszítjük. Én most boltban készen kapható dekortollat használtam.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése