Magyarország egyik legfejlettebb borvidéke a Villányi borvidék úttörő szerepet játszott a magyar borászat újjászületésében. Szubmediterrán éghajlata rendkívül fontos szerepet játszik a szőlő érésében. Mintegy 2100 hektáron termelnek itt szőlőt. Villány tüzes vörösborairól híres, a Siklósi körzetben inkább fehérborokat készítenek. A Villányi vörösborok testesek, illatban és zamatban gazdagok, magas az alkohol és tannintartalmuk. Megtalálható itt az Oportó, Kékfrankos, Kadarka, Cabarnet sauvignon, Merlot, Zweigelt, Pinot noir. A fehérek közül pedig az Olaszrizling, Tramini, Ottonel muskotály.
A történelmi háttere is érdekes ennek a borvidéknek. A vörösborfajták uralmát a rácoknak köszönhetjük, akik a törökök elől menekülve hozták magukkal a kadarkát, valamint a vörösbor készítés fortélyait. A 18. században idetelepült svábok meghonosították a portugiesert, ők alakították ki a pincéket, pinceutakat is. 1980-as évek végén kezdték el a kistermelők a saját borkészítést.
Günzer Tamás 1991-ben kezdte a vállalkozását, 1998-ban töltötte meg az első palack borát. 2007-re már 17 hektáron gazdálkodtak és ma már 330 ezer palack bort állítanak elő. Termőterületüket folyamatosan növelik. 2 gyermeke is a borászatban dolgozik, így tovább viszik a családi hírnevet. A legígéretesebb ültetvényeik a Bocor, Ördögárok és a Kopár-dűlő, innen kerültek ki díjnyertes boraik.
Feeling....érzés, érzelem. Találó szó Günzer Tamás borospalackján,
milyen érzéseket vált ki egy pohár vörös belőlünk...hmmm..hát mostanában
nem is tudom, talán megnyugvást, ellazulást. Hirtelen márciust írunk,
hova tűnt az idő? Hova szaladt el ilyen gyorsan? Tíz éve március eleje
nekem szomorú dátum, mert már nem vagy itt, hogy ezt a pohár bort most
megigyuk a születésnapodra és nem mondjuk - na ez finom bor. És nem mondhatom el, hogy képzeld mennyi minden változott a városban és ezt lebontották, ezt megépítették, és menjünk vásárolni, nézelődni, csak úgy lenni, élni és járni a várost és beszélni egy csomó emberrel és nevetni és hülyéskedni mindenen és mérgelődni apróságokon és hogy milyen az élet úgy általában. És egy valami azért nem változott én mindig 'agyulalánya vagyok és ha valaki rám néz vagy rám köszön, ezt tudja. És amikor múltkor a futár fiú bemutatkozott a telefonba és azt mondta, hogy Gyula, annyira meglepődtem, mert ma már szinte senkit nem neveznek el így...és tessék, mégis. És ezt is mondanám, hogy a neved már milyen ritkán fordul elő és ezen te biztos nevetnél, hogy - nem baj Kicsi, annál jobb, így többen megjegyzik- na persze.
És most ez a bejegyzés Rólad szólt és ez a nap is...mindig. És közben észrevétlenül belopakodott a tavasz, bejött a nyitott ablakon, bekúszott a napfény és elhasalt a tükrön ( úristen honnan jön ez a sok por?? ). A macskák lustán nyúlnak el a felmelegedett kövön..ez már csalhatatlan jel. És miközben ezt írom feltámadt a szél, langyos szél, tépi a faágakat és korbácsolja a hullámokat az épp töltődő tavon. És ezt az időt mennyire szeretnéd Te is, mert ilyenkor már nagyon jó csavarogni egyet.
"................. és futott, telefonált
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újból megteremtse.........."
Hát valahogy így. Hányszor mondtam magamban ezt a verset mióta nem vagy. De voltál és ez a lényeg.
Boldog Szülinapot Apa!
Ui.: Ma reggel ötkor felébredtem, kint csiripeltek a madarak..
Kétségtelen, hogy itt van.....szia tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése