Eperszezon. Imádom az epret, nagyon, nagyon, nagyon. Mondhatnám, hogy fürödni tudnék benne, és akkor nem is túlzok. Az eper illata számomra maga a nyár. Szóval amikor megláttam ezt a tortát, rögtön tudtam, hogy ez lesz az első édesség, amit eperből el fogok készíteni. És még sütni sem kell, tehát pikk-pakk összerakható, csak a hűtésre kell időt szánni. Mondjuk én este megcsináltam és másnapig elcsücsült a hűtőben.
Az első próbálkozásom története. /Amint tudjátok az első blogbejegyzésemben leírtam, hogy nem csak a receptekről fogok írni, hanem magamról is, történetesen arról is, hogy egyes sütik közben mi történt velem. Mivel annyira őszinte típus vagyok - ohh de miért - nem fogok mindent cukormázba bújtatni, én is emberből vagyok jó és rossz tulajdonságokkal, napokkal.(Istenem, de ennyi miért??) Tehát én nem vagyok tökéletes ( és ugye ezt beismerem ) és ez így teljesen jó./
Vasárnap reggel. Akciós az eper az egyik multiba. Oké. Felkerekedtem, megyek epret venni. Na egy átkozott doboz eper sem volt, pedig tettem pár kört a zöldség-gyümölcs osztályon, nem is tudom mit hittem, hátha egyszer csak ott terem?? Hát nem. Oké, én ugye nem adom fel, soha (makacsszabó) irány a másik multi, tegnap ott is láttam, mondanom sem kell, dög meleg lett, én meg kiskabátban indultam el -mit hittem?- szóval már nem csak mérges voltam, hanem folyott rólam a víz is. Na szóval itt volt, de arany áron, najóazérteztmárne, szóval nem vettem. Akkor elnapolom, nem gond. Otthon - Te, van itt fél kiló fagyasztott eper még tavalyról - ohhhhh, na az jó lesz. Este. Babapiskóták felállítása a tortaformába. Jáááájjj...konkrétan úgy negyed órát azzal vacakoltam, dominóelv abszolút játszott. Konkrétan azon kaptam magam, hogy úgy káromkodok, mint anno Papám a rádióval szokott, és akkor esett le Úristen én is tisztára olyan leszek, és még nem is vagyok annyi éves...jaj-jaj (de úgy szerettünk Téged és legalább volt véleményed). Na, mikor végül sikerült, marha büszke voltam. És akkor jött a tejszín, ami nem akart felverődni - ez nem az én napom, nagyon nem - ugye habfixáló nem volt itthon - hát mert miért lenne - viszonylag folyósan hagytam, és úgy kevertem össze a krémet. Ami kifolyt az oldalára és úgy dermedt meg. Egyébként nagyon finom volt, csak nem fotogén és nagyon hamar eltüntettük gyarlóságom ékes bizonyítékát.
Második próbálkozásom az akkorismegcsinálomésjólesz elven alapult. Van jó áron eper, hopp már markoltam is el. Habfixáló - veszek két csomagot biztos ami biztos alapon. A piskóták két eldőlés után szépen sorakoztak, a hab felverődött, minden flottul ment. Szóval már tényleg csak dermedjen meg. Szuper lett, szép, mutatós, és nagyon finooom. Már csak egy bajom volt, hogy a tortaforma alját nem tudtam leszedni, nem akartam erőltetni, így maradt fotózáskor is. Hát azt hiszem ennyi bajom legyen. Legközelebb majd kiokoskodok valamit erre is. Ja kérem jó pap holtig tanul, vagy valami ilyesmi.
Úgy volt, hogy abbahagyom. Mert minek is, nem kell ez. Lehet kevesebbet leszek jelen itt, még meglátom. Úgy vagyok vele, hogy vagy jót csinálok vagy semmit. De akkor hogy mesélem el, hogy milyen szürreális dolgok történnek velem, vagy milyen béna vagyok, vagy épp milyen ügyes. Sztori a partról: sétálok, szembe velem anyuka sétál talán két éves forma kisfiával, fiúcska meglát, lelkesen kalimpál, bökdös felém pici kezével, mosolygok, anyuka rá néz és azt mondja a kisfiának - szép lány.....szép néni.....Öhhhhh, hogy is van??- gondolom magamban, megöregedtem, tényleg?? Na jó egy kétévesnek nyilván néni vagyok, de nemááááárrr...Tanulság: buknak rám a kétéves fiúk, szuper, csak kár, hogy sokára fognak felnőni..........na jó ezt a blog kérdést még átgondolom, talán a tó partján.
Éljen az eperszezon, vagyis érjen......
Úgy volt, hogy abbahagyom. Mert minek is, nem kell ez. Lehet kevesebbet leszek jelen itt, még meglátom. Úgy vagyok vele, hogy vagy jót csinálok vagy semmit. De akkor hogy mesélem el, hogy milyen szürreális dolgok történnek velem, vagy milyen béna vagyok, vagy épp milyen ügyes. Sztori a partról: sétálok, szembe velem anyuka sétál talán két éves forma kisfiával, fiúcska meglát, lelkesen kalimpál, bökdös felém pici kezével, mosolygok, anyuka rá néz és azt mondja a kisfiának - szép lány.....szép néni.....Öhhhhh, hogy is van??- gondolom magamban, megöregedtem, tényleg?? Na jó egy kétévesnek nyilván néni vagyok, de nemááááárrr...Tanulság: buknak rám a kétéves fiúk, szuper, csak kár, hogy sokára fognak felnőni..........na jó ezt a blog kérdést még átgondolom, talán a tó partján.
Éljen az eperszezon, vagyis érjen......
Hozzávalók: (18 cm-es tortaformához)
- kb. 22 darab babapiskóta
- 50 dkg eper
- 4 dl tejszín (magas zsírtartalmú, állati eredetű tejszín) Ha két db 2,5 dl tejszínt kapunk úgy is jó, maximum marad egy kis hab
- 1 tk. cukor (elhagyható)
- 15 g zselatin (sima, étkezési)
- habfixáló (nekem kellett)
Elkészítés:
Egy 18 cm-es tortaforma belső oldalát szorosan körbe rakjuk babapiskótával, majd a forma alját is. Az epret megmossuk, feldaraboljuk, majd botmixerrel pürésítjük. A püré 1/3-ad részét lábasba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a zselatinport, majd forrásig melegítjük.
Utána hozzákeverjük a maradék 2/3 eperpürét. Hagyjuk kicsit hűlni.
A hideg tejszínt kemény habbá verjük, majd kis adagokban, óvatosan beleforgatjuk az eperpürét. Végül a formába öntjük a krémet és pár órára vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük.
Tálaláskor tetejét pár szem eperrel díszítjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése