Tiszta erővel berobbant a nyár, hirtelen 30 fok lett és most úgy tűnik kicsit még marad. És a kánikulával kéz a kézben jár a fröccsözés és rozézás. Most egy rozét bontottam Pünkösd napján - no csak mert tényleg forróság van - na de milyen rozét...szekszárdi rozét. Hát milyen más bor illene most épp a kezembe, mint egy szekszárdi...most amikor újra előkerülnek életünkben a szekszárdi dombvidék földjei. Ez bonyolult ügy, úgyhogy ezzel senkit sem untatnék. Beszéljünk inkább a borról és emlékekről. Már írtam régebben, hogy a Papám is készített ilyen rózsaszín bort, bár akkor még nem hiszem, hogy rozénak hívták volna, vagy csak nem emlékszem, csak arra, ahogy a lopót a vállára támasztja, és hűvös pinceszag csap meg, ahogy belépek az ajtón. És még arra is, hogy stílusosan egy kicsi, nem használt hordóra rakja ki a két poharat. És ez már nem a szekszárdi szőlőhegyekben volt, hanem itt Tatán.
Nagyon szeretem az Eszterbauer pincészet borainak a címkéit - na jó persze a boraikat is - mert általában régi családi fotóikat teszik rá. Nekem is vannak ilyen képeim, igaz sajnos nagyon kevés, de ha rá nézek a címkére, mindig a családom jut az eszembe, dédipapa bajsza, tekintélyt parancsoló tekintete, mégis ellágyul ha dédimamára néz. Papám dolgos, kérges keze, a nők szoknyái, és a szemek, amik a kamerába néznek, ami akkor még milyen furcsa lehetett. Amikor elhagyták a hazájukat, kiálltak a ház elé, hogy lefotózzák őket, mind öltönyben, csinos ruhákban, szomorú, de büszke tekintettel néztek a jövőbe.
A Káferka rozéboron olvasható Eszterbauer János gondolata:
"Őrizzük, ami megmaradt utánuk, mert mindaddig élnek ők, míg emlékezünk rájuk"
Azt hiszem ennél találóbb gondolat nem is kell. Ez mindent elmond.
Az Eszterbauer család már 1746 óta készíti borait a szekszárdi borvidék legkiemelkedőbb területein. A szekszárdi adottságoknak megfelelően kínálatuk nagyobb részét a vörös fajták adják, zászlósboruk a Szekszárdi Kadarka. Manapság 35 hektár területük van, évi 300 ezer palack bort értékesítenek.
És egy kis szótár az Eszterbauer borokhoz:
No....fiam : a pincészet egyetlen fehérbora, olaszrizlingből. Eszterbauer János nagyapjának szava járása volt, ha jó bort kóstolt:"No..fiam! Ezt nem köll kiburítani!"
Káferka: ez egy borászati faedény, ezzel merték ki a "csömögét" vagyis a leszüretelt szőlőt.
Tanyamacska : kékfrankos boruk, a tanya egyet jelentett a présházzal, és azt az embert illeték a tanyamacska gúnynévvel, aki az indokoltnál több időt töltött el ott.
Tüke: bikavér, Dél-Dunántúlon ez annyit tesz, hogy tősgyökeres, a gyüttment ellentéte. A címkén szereplő dédnagypapa 1929-ben alapította a híres Szekszárdi Pinceszövetkezetet. A szövetkezet borkiméréseiben írták ki először: "A szekszárdi bikavér orvosságnál többet ér, aki issza, hóttig él."
És még rengeteg csodás borukat felsorolni is nehéz lenne.
Igyatok szekszárdi borokat és emlékezzetek azokra az emberekre, akik ezt megteremtették nekünk.
Köszönjük! Emléketeket örökre megőrizzük!
